A Kékiringónál sem úgy van, mint volt régen

Archív

Fotó: Barabás Ákos

Amikor a kékiringók éves gálaműsoráról számolunk be, mindig megírjuk: a telt házas ünnepi műsorban a néptánccsoport apraja-nagyja színpadra lépett, majd a fellépések után a népes csapat hajnalig ropta az ünnepi táncházban. Idén – mint sok minden más – a Kékiringó Néptánccsoport „születésnapja” is más volt.

Kovács Eszter

2020. december 23., 20:062020. december 23., 20:06

Kis létszámú csoportokban és a járványügyi szabályok betartásával ugyan, de idén is zajlott a tánc a Kékiringó Néptánccsoportnál: a nyári néptáncfesztiválra nem is tanultak új koreográfiát, hiszen akkor éppen táncolni sem szabadott. „Most sem volt lehetőségünk új táncokat betanulni, örülünk annak, hogy legalább gyakoroltuk a régieket” – jegyezte meg Both Aranka, a néptánccsoport vezetője.

A hétvégén a Székelyföldi Filharmónia termében megtartott Nem úgy van most, mint volt régen névvel ünnepségen – a néptánccsoport fennállásának 23. évfordulója alkalmából – csak félházat fogadhattak: a korábbi több száz fős nézőközönség most mintegy 150 résztvevőre csökkent.

„Furcsa év volt ez számunkra is, jelen helyzetben annak is örülünk, hogy egyáltalán színpadra léphettünk. A gyerekeken határozottan látom, hogy ki vannak éhezve, szükségük van az ingerekre” – ecsetelte az oktató, megjegyezve:

habár a minőségre ezúttal is hangsúlyt fektettek, az idei műsor összeállításakor nem ez, hanem a közösségi élmény volt az elsődleges cél.

A szokásos, a műsort követő táncház is elmaradt, a fellépéshez ellenben ezúttal is Forró István és barátai húzták a talpalávalót.

A Kékiringó háza táján az már megszokott (volt), hogy ilyenkor a néptáncoktatásban részt vevő minden korcsoport bemutatkozik a színpadon, idén azonban erre sem volt lehetőség: noha a nagyérdemű a felnőtteket és az aprókákat (az óvodás, előkészítős korú táncosokokat) nem láthatta fellépni, az oktatás náluk is zajlott, amikor lehetett. Nem maradt el ugyanakkor a néptánccsoport nyári edzőtábora sem. Más volt, mint korábban, hiszen a nagy közös oktatás, táncolás helyett csak kis, tízfős csoportokban zajlottak a próbák. Mindennek az az ára, hogy a népes táborban több idő alatt kevesebbet tanulhattak a résztvevők, de így is volt legalább valami, jegyezte meg Both Aranka. „Csak bízni tudunk abban, hogy jövőre jobbra fordul a helyzet, és ismét a népes, vidám közösség lehetünk” – summázott a tánccsoport vezetője.

Kultúra Udvarhelyszék