Van, aki örvend a létesítménynek, mások azt nehezményezik, hogy nem Gyergyószentmiklós volt a beruházás haszonélvezője. Én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy mindkét félnek igazat kell adnom. A gyergyói hoki szempontjából ugyanis valószínű, az újjászületést jelentené egy új jégpálya. A felcsíkiak számára pedig kiváló lehetőséget ad arra, hogy a néhány évvel ezelőtt még virágzó utánpótlás új szárnyakra kapjon.

Ám a helyzet immár adott, hiszen a csarnok Karcfalván kapott helyet, ezen változtatni már nem lehet. Így nem maradt más hátra, mint a legjobbat kiaknázni ebből. Ez a feladat viszont kihívás lesz a javából. Hiszen ahogy az elmúlt évek is bizonyították, az összefogás, a régiós szinten alkalmazott megoldás nem mindig működőképes.

Hiába volt az elképzelés, hogy az önkormányzatok és a közbirtokosságok közösen tartsák fenn az akkor még szabadtéri hokipályát, a megvalósítás hamar zátonyra futott. Így a jobb sorsot érdemlő sportlétesítmény csak vergődni tudott, a rózsaszín tervekkel előbukkanó, majd a ködben eltűnő segítőkezek pedig csak rontottak a helyzeten.

Éppen ezért úgy vélem, jól látják a mostani illetékesek, a csarnok működtetéséhez alaposan kidolgozott stratégiára van szükség. Ennek elkészítéséből a szakma, a civil és vállalkozói szféra egyaránt ki kellene vegye a részét, minden segítő kézre szükség van. A legjobb az lenne, ha mindenki valahogy magáénak érezné ezt a pályát, és annak megfelelően cselekedne, visszaadva több tucatnyi, akár több száz felcsíki gyerek jégkorongba vetett reményét és hitét.

A jelenlegi felállásban arra is kell gondolnunk, bármilyen pozitív fejlemény is következik be, annak haszonélvezői elsősorban a jégkorong ábécéjét tanulni kívánó gyerekek lesznek. Nem lenne jó érzés megadni nekik ezt a lehetőséget? Íme, itt az esély, hogy Felcsík valóban a székelyföldi, és egyben az ország jégkorongjának egyik fellegvára legyen. Vajon, tudunk élni vele?