Nagyon érdeklődő, nyitott, jól tanuló diák volt Barabási Albert László, a nyolcvanas évek második felében végezte középfokú tanulmányait a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban – tudtuk meg Nagy Antaltól. Hozzátette: már akkor különösképp a fizikának a legújabb kutatási eredményei érdekelték Barabásit. Habár a számítógépeket még kevesen használták, ő már jól kezelte ezeket az eszközöket.  

Kérdésfeltevési készség

Természetesen jó eredményei voltak a fizikai tantárgyversenyeken is, ám ez Nagy szerint nem föltétlenül vezet ahhoz, hogy valakiből tudós legyen, inkább csak a tárgyi ismeretek elsajátítását igazolja. „Bizonyíték erre, hogy azok a diákok, akik azokban az időkben hasonló eredményeket értek el, mint Barabási László, nem futottak be hasonló karriert. Hiányzott belőlük az az ihlet, hogy kérdéseket tegyenek fel, hogy ők maguk keressék a problémákat, feladatokat, addig nem alkalmazott megközelítésből vizsgáljanak egy jelenséget. Ez az adottság létezett tanítványomban, például a tankönyvben észrevette, hogy egy optikai feladatnál hibásan számoltak, a jelenségről dolgozatot írt és egy versenypályázatra benyújtotta. Úgy 15 évre rá találkoztam azzal az egyetemi tanárral, aki akkoriban elbírálta a dolgozatát, és még mindig emlékezett arra a középiskolás diákra, aki egy más megközelítést alkalmazott, mint a tankönyv írói, és meglepő eredményre jutott: igazolta, hogy a feladat készítői tévedtek. Sajnos a tankkönyvekben azóta sem javították az illető hibát” – beszélt diákja különleges tulajdonságáról Nagy Antal.

Az újdonságok rabja

Természetesen tanára követte a középiskolás évek után is tehetséges tanulójának életpályáját. Azt észlelte, hogy Barabásit mindig is az újdonságok érdekelték. Miután Bukarestben elvégezte egyetemi tanulmányait, Vicsek Tamásnak, az ELTE Biológiai Fizika Tanszéke egyetemi tanárának, az ELTE-MTA Statisztikus és Biológiai Fizika Kutatócsoportjának vezetőjénél végzett mesterképzést.

Vicsek többek között a kooperatív biológiai rendszerek (baktériumtelepek, sejttenyészetek, rajzás), modellezésével foglalkozott, Barabásit is a hálózatok, rendszerek működése érdekelte. Miután a Bostoni Egyetemen doktorált, kutatócsoportot hozott létre, és megalkották a skálafüggetlen hálózatok matematikai modelljét. Ezzel egy csapásra világhírűvé vált. „Ez azért rendkívüli nagy teljesítmény, mert az illető hálózatok működésére előzőleg léteztek leírások, szövegek, de nem volt matematikai képlet. Bizonyos elmélkedések, bizonygatások, érvelések nem érnek fel alkalmazható számítással. Barabási kutatási eredményei azért nagyon fontosak, mert nemcsak a fizikában, hanem a kémiában, az orvostudományban, a társadalomtudományban, a menedzsmentben is alkalmazni lehet” – emelte ki a tudós egykori tanára.

Szintetizálási készség és közérthetőség

Nagy Antal hozzáfűzte, hogy Barabási egyike a manapság legtöbbet idézett tudósoknak, ebben persze az is közrejátszik, hogy közérthetően ír. „Rendkívüli műveltség kell ahhoz, hogy valaki úgy tudjon magyarázni, hogy érvelését a laikusok is meg tudják érteni. Ez egyfelől egy olvasottságot is feltételez, másfelől hajlam is kell hozzá. Ilyen képesség nem mindenkinek adatik, még híres tudósokat ismerünk, akik arról nevezetesek, hogy nehezen tudnak magyarázni. Barabásinak ez a készség is megadatott. Az elméjének a szintetizáló képességére vall, hogy az elődök munkáiban felfedezi a közös vonásokat, ezt ragadta meg matematikai úton, így tudta megalkotni képletét” – összegzett Nagy Antal.