Moldva csodálatos világának gyűjtője

A budapesti Halász Péter több mint egy évtizede költözött Gyimesközéplokra •  Fotó: Gábos Albin

A budapesti Halász Péter több mint egy évtizede költözött Gyimesközéplokra

Fotó: Gábos Albin

Több mint negyven éven keresztül Moldvában töltötte nyári szabadságait, vissza-visszatért Magyarországról szeretett moldvai magyar csángó barátaihoz, szokásvilágukat kutatta, a lelkükig ért el. A számos díjjal elismert, több kötetet, tanulmányt jegyző néprajzkutató tíz éve Gyimesközéplokot választotta otthonául. Udvarára belépve oly szívélyesen fogad, mintha régi ismerősök lennénk. Halász Péter néprajzkutatót látogattuk meg nemrég.

Péter Beáta

2023. március 04., 19:512023. március 04., 19:51

Halász Péter magyar- és biológiatanárnak készült, de végül agrármérnöki szakra felvételizett. 1957. október 23-án a budapesti Toldy-gimnáziumban megemlékezést rendeztek, amikor is egy

adott jelre a diákok elénekelték a Himnuszt, és ebből nagy botrány lett.

„Létrehoztak egy kartotékot, és nem lehetett tudni, hogy mikor veszik elő. 1958-ban érettségiztem, az ELTE-re szerettem volna jelentkezni tanárképzőbe, de a biológiatanárom megsúgta, hogy ne tegyem, mert úgysem vesznek fel.

Idézet
Javasolta, hogy menjek a gödöllői agráregyetemre, mert ott nem kell szenvednem ettől a priusztól. Ott már érdeklődtem a néprajz iránt, olvastam a népi írókat, érzékeltem azt a felelősségteljes gondolkodásmódot, amit a könyveikből magamba szívhattam.

A Kiskunsági Állami Gazdaság dömsödi sertéstelepén kezdtem el dolgozni. A szüleim Felvidékről menekültek el 1918-ban, de én már ízig-vérig pesti voltam. Viszont sokat jártam vidékre, kirándulni, szerettem a madarakat, gyerekkoromban ornitológusnak készültem.

Dömsödön a temetőben gyönyörű református kopjafák voltak, azokat fényképeztem, aztán a néprajzi múzeumnak az önkéntes néprajzszakosztály pályázatára elkészítettem a hollókői nagyapám révén azt a pályamunkát, ami a hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyagával és szókincsével foglalkozott, és díjat nyertem. Tehát minden, ami a népéletről és néprajzról szólt, az nekem fontos volt.

Idézet
Közben sertéskísérleteket végeztem, és néhány év múlva felajánlották, hogy menjek vissza az egyetemre.

Felköltöztem Pestre, és ott szembetalálkoztam azzal a dossziéval, amit 1957. október 23. után készítettek, műszaki ügyintéző voltam, és semmiképp sem akartak kinevezni tanársegédnek” – mesélte a neves néprajzkutató.

Bocsor Géza, akitől a tudományos kutatás alapjait elsajátította, beajánlotta az Akadémia Agrárgazdasági Kutatóintézetébe tudományos munkatársként. Több mint húsz évet dolgozott ott, de a néprajzkutatást sem hagyta abba.

Moldva, a máig tartó szerelem

Két orvostanhallgató barátja, akikkel sokat járt kirándulni, egyik nyáron Erdélybe látogatott, marosvásárhelyi orvostanhallgatókkal barátkoztak össze, hazatérve pedig csodákat meséltek. Következő nyáron Halász Péter is velük ment, végigjárták a szokásos helyeket, a Szent Anna-tó, a Békás-szoros környékét, néhány helyen pedig igazi jó barátokra lelt.

„Olyan világ nyílott ki Moldvában számomra, mintha néprajzi szakkönyveim szólaltak volna meg, a nyelv, a viselet, a szokásvilág, az étkezés, a ház, az életmód, minden tekintetében” •  Fotó: Gábos Albin Galéria

„Olyan világ nyílott ki Moldvában számomra, mintha néprajzi szakkönyveim szólaltak volna meg, a nyelv, a viselet, a szokásvilág, az étkezés, a ház, az életmód, minden tekintetében”

Fotó: Gábos Albin

„Amikor a barátaink végeztek Marosvásárhelyen, akkor annak rendje és módja szerint a romániai értelmiségkeverő technikával nem a saját közösségükben kaptak állást, hanem áthajították őket a Kárpátokon, és egyik-másik Moldvában esett le, ahonnan aztán írtak nekünk, hogy milyen érdekes, vannak olyan falvak, ahol tiszta magyarul beszélnek.

Idézet
Én semmit nem tudtam a csángókról, hiszen sehol nem tanultunk róluk.

De nyáron elindultunk Kelemen András barátommal, és elmentünk meglátogatni egyiküket Onyesten. Egy külsőrekecsinyi emberhez irányított, nagyon kalandos út volt, a Mokány-patak völgyében elástuk magunkat a sárban, ott éjszakáztunk, de reggelre megérkeztünk. Számomra – aki azért már a néprajzba beütöttem az orromat, és tudtam, hogy mi fán terem a hagyományos kultúra –

Idézet
olyan világ nyílt ott ki, mintha néprajzi szakkönyveim szólaltak volna meg a nyelv, a viselet, a szokásvilág, az étkezés, a ház, az életmód, minden tekintetében.

Úgy gondoltam, fantasztikus dolog, hogy ennyire épen megmaradt a magyar kultúrának egy több évszázaddal azelőtti rétege. De természetesen fogalmam sem volt arról, hogy ők kicsodák. Amikor hazamentem Magyarországra, első dolgom volt, hogy elmentem a Széchényi könyvtárba, és megnéztem, kik azok a csángók.

Meglepődve láttam, hogy ennek a kérdésnek a legjobb ismerője egy bizonyos Domokos Pál Péter, akinek a kisebbik fiával együtt jártam általános iskolába. Anyáméktól körülbelül háromszáz méterre laktak, fogtam magam és elmentem hozzá.”

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Mint mesélte, innen aztán nem volt visszaút. Attól kezdve,

1966 nyara óta minden nyáron elment Moldvába, hogy azt a csodálatos világot összegyűjtse.

Aztán a nyolcvanas évek közepe táján annyira elmérgesedett a helyzet, hogy nem volt biztonságos ott a járkálás – nem számára, hanem inkább azok számára, akiket felkeresett. Mert a látogatása után kihallgatták őket, házkutatásokat tartottak, és nem akarták elhinni, hogy egy magyarországi agrármérnök azért megy oda, hogy a lóbetegségekről faggatózzon vagy a szőttesek mintáit lerajzolja, hanem biztosan valamilyen valutacsempészésben meg a fejlett román ipar ellopásán mesterkedik. Így ’87-től ’90-ig nem járt, de 90 januárjában már kísért egy segélyszállítmányt Moldvába.

Használati utasítás gyűjtőknek

Kérdésünkre, hogy miként lehetett gyűjtőként közel kerülni a moldvai csángó emberekhez, jött a válasz: könnyen. Legalábbis annak, akiben volt némi empátia, és könnyen kapcsolatot tudott teremteni. Rámutatott, Moldvában járva bizonyos szabályokat be kellett tartani.

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Egy alkalommal leült és írt egy használati utasítást a moldvai csángók kutatásában tájékozatlan barátai számára. A legfontosabb az volt, hogy nem szabad feltűnést kelteni. Például nem szabad karórát hordani. „Mert

Idézet
ha a karórát meglátja egy román, óhatatlanul megkérdezi, hány óra van. S mivel én nem tudok románul, ezért kiderül, és az már rögtön gyanús lesz.

Vagy pedig ha az ember felszáll a buszra, először is ne hosszú hajjal járjon. Mert a magyarországi diákok hosszú hajjal, csővázas hátizsákokkal jártak, és rendszerint pont a milícia elé ültek le egy kőre, hogy feljegyezzék az elmúlt nap eseményeit. Ezekre vigyázni kellett.

Ha valaki úgy gondolja, hogy nagyon gyanakodva nézik, akkor fújja ki az orrát a két ujja között, és dobja le a földre: akkor látják, hogy ez biztos nem külföldi.

Ilyeneket írtam össze. Viszont én úgy mentem, hogy nem az adatközlőimet, hanem a barátaimat láttam bennük. Megismertem a családokat, megszerettem, vittem nekik ajándékot, amit adtak, elfogadtam, iszogattam velük, mert az is fontos, hogy az ember ne mondja azt, hogy jaj, de vacak ez a bor, pedig az volt.

Idézet
1966 óta ugyanazokba a falvakba járok vissza, ahol tudom, hogy ismerősök vannak, és tudom, hogy ki halt meg és ki él még.

Meglátogatom őket, és végigkérdezem a családját, a rokonságát és egyebet, tehát ápoltam a kapcsolatokat, amennyire lehetett Magyarországról ápolni a moldvai kapcsolatokat.”

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Változó hagyományos élet

Az elmúlt ötven-hatvan évben leginkább az változott Moldvában, hogy fiatalság már alig van – mutatott rá a néprajzkutató. A fiatalok elmentek Nyugatra, az öregek és a gyerekek maradtak otthon. Aztán még hazajöttek a szülők egy-egy búcsúra, névnapra, karácsonyra, de ez is ritkult, majd kivitték magukkal a gyerekeket is.

Pénzt küldenek haza, hogy kacsalábon forgó palotákat építsenek, amelyekben valószínűleg senki sem fog lakni. Szegény öregek pedig otthon maradtak magukra hagyva. „Nagyon sokat változott minden, a hagyományos élet erőszakoltan változott.

Idézet
Kidobtak sok mindent, mert a múltra, az elmaradottságukra emlékeztette őket. És nemigen volt, van valaki, aki megmondaná, hogy mi az, ami érték.

De ez nem csak moldvai állapot, ez így van a Kárpát-medencében szinte mindenütt, és Európában is, hogy az emberek sokszor jelképek elvetésével próbálnak felzárkózni az időhöz. És az utcasorokon álló félig kész emeletes, csicsás házakban már a hagyomány nem él, a hagyomány elvész, és letagadják, még ha van is.”

Feldolgozni a gyűjtéseket

Halász Péter 1992-ig az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt, térségfejlesztés, szociográfia, szociológia témákban kutatott és publikált. ’92-ben Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, aki akkor művelődési és közoktatási miniszter volt, üzent, hogy pályázza meg a Magyar Művelődési Intézet vezetői tisztségét. Sok kezdeményezése és megvalósítása volt az intézmény élén, majd ’94-ben lemondott, de az intézmény munkatársa maradt.

„Korábban készítettem egy csángó filmet a csíksomlyói búcsúról. Akkor találkoztam először Berszán atyával, nagyon jól összebarátkoztunk. Akkor volt elsőáldozás, a parókiáról indultak a gyerekek. Akkor még, ’90-ben a román katonaság úgy gondolta, hogy ezután is az lesz a dolga, hogy zavarja a vallásos rendezvényeket. Épp amikor vonult fel a négyszáz viseletbe öltözött gyerek a templomba, akkor érkeztek a katonai járművek is. A televíziós sofőr nagyon vagány legény volt, aki hozzászokván, hogy ha Magyarországon egyszer filmforgatás van, ott mindenki vigyázzban áll, kiállt, és leállította.

Idézet
A bérmáló menet miatt leállították a katonai konvojt”

– mesélte.

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Később a Magyar Televízió Gyökerek című sorozatának elkészítésében is részt vett, és 1994-ben Sára Sándor a Duna Televízió közművelődési osztálya műhelyvezetőjének kérte fel. Hatvanéves volt, amikor elköszönt a televíziózástól, és a Magyar Művelődési Intézetben dolgozott még tíz évet, egészen 2010-ig.

„Ekkor úgy gondoltam, most már meg kell »szabadulni« sok mindentől. A Lakatos Demeter Egyesületnek voltam a titkára, a Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztálynak az elnöke, a Honismeretet szerkesztettem, a Honismereti Szövetségnek voltam az elnöke, s még ki tudja, mennyi mindenben benne voltam. De én tudtam, ezeket nekem kell feldolgoznom, mert senki más nem lesz rá képes” – mutat a dolgozószobájában lévő dobozokra.

Idézet
Előttem volt, hogy mennyi olyan néprajzkutató van, aki úgy halt meg, hogy nem dolgozta fel, amit gyűjtött, és aztán vagy kínlódott velük valaki, de nem tudta kihozni belőlük, ami bennük volt, vagy pedig ma is ott porosodnak valamelyik levéltár polcán.

Meg hát újranősültem, a feleségemnek itt vannak a szülei, ő is szeretett volna közelebb élni hozzájuk. Lakásunk sem volt, albérletből albérletbe költöztünk, úgyhogy egy nagyot gondoltunk, és kiköltöztünk Gyimesbe.

Sok könyvem megjelent a csángókról, most is dolgozom rajtuk, és még a dobozokban is nagyon sok feldolgozatlan cédula van.

Úgyhogy a hátralevő életem – remélem hosszú – időszakát ezeknek az általam már rég összegyűjtött, de még feldolgozatlan anyagok feldolgozására és publikálására fogom szánni” – zárta a beszélgetést Halász Péter.

Székelyhon retró
A hétvégenként jelentkező Székelyhon retró rovatunkban olyan anyagokat közlünk, amelyek eddig kizárólag a Székelyhon napilap mellékleteiben jelentek meg. Most azonban fontosnak tartjuk, hogy azok közül néhányat online is megosszunk olvasóinkkal.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 14., hétfő

Elkezdték kivágni a fákat a csíkszeredai megyeháza körül

Elkezdődött a fakivágás Hargita Megye Tanácsának székhelye körül Csíkszeredában, hétfőn délelőtt.

Elkezdték kivágni a fákat a csíkszeredai megyeháza körül
2025. július 14., hétfő

Készülnek a sátortetős műjégpályák építésére Csíkszentsimonban és Gyimesközéplokon

Tereprendezés, telekkönyvek összevonása, a szükséges áramellátás biztosítása – javában zajlanak az előkészületek Csíkszentsimonban és a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen a sátortetős műjégpályák építésére, amelyek várhatóan idén elkészülnek.

Készülnek a sátortetős műjégpályák építésére Csíkszentsimonban és Gyimesközéplokon
2025. július 12., szombat

Elkezdődött a kaszáló kaláka a csíkszentkirályi Bakalján

A háromnapos eseménysorozaton néptáncosok, gazdálkodók, helyi lakosok és városi látogatók találkoznak, hogy együtt elevenítsék fel a régi idők kaszáló hangulatát.

Elkezdődött a kaszáló kaláka a csíkszentkirályi Bakalján
2025. július 11., péntek

Helikopterrel érkezett Székelyföldre Ion Țiriac: jégpályákat szemlézett és az utánpótlásról tárgyalt

Helikopterrel jött Székelyföldre pénteken Ion Țiriac, Románia legismertebb sport- és üzletembere, aki jégpályákat nézett meg, valamint az utánpótlás-jégkorongról is tárgyalt. Úgy tudjuk, hogy Zsögödben Lénárd András üzletemberrel is találkozott.

Helikopterrel érkezett Székelyföldre Ion Țiriac: jégpályákat szemlézett és az utánpótlásról tárgyalt
2025. július 11., péntek

Fákat vágnak ki a csíkszeredai megyeháza környékén, útlezárásokra lehet számítani

Fakivágásra készülnek Csíkszeredában, Hargita Megye Tanácsának székhelye körül, az érintett szakaszon útlezárásra kell számítani július 14-én, hétfőn.

Fákat vágnak ki a csíkszeredai megyeháza környékén, útlezárásokra lehet számítani
2025. július 10., csütörtök

Idén is lesz Kaszáló Kaláka Csíkszentkirályon

Tizenöt éve indult útjára a Kaszáló Kaláka, amely idén is háromnapos eseménysorozattal várja a kézi kaszálás, a népi hagyományok, a közösségi lét és az értékőrző szórakozás iránt érdeklődőket Csíkszentkirályra.

Idén is lesz Kaszáló Kaláka Csíkszentkirályon
Idén is lesz Kaszáló Kaláka Csíkszentkirályon
2025. július 10., csütörtök

Idén is lesz Kaszáló Kaláka Csíkszentkirályon

2025. július 08., kedd

Költözési hullám Csíkszeredában: több intézmény is új otthonba kényszerül a felújítások miatt

Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.

Költözési hullám Csíkszeredában: több intézmény is új otthonba kényszerül a felújítások miatt
2025. július 05., szombat

Ezer székely leány és még annál több

Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.

Ezer székely leány és még annál több
Ezer székely leány és még annál több
2025. július 05., szombat

Ezer székely leány és még annál több

2025. július 05., szombat

András Mihályt tüntette ki Pro Urbe díjjal Csíkszereda

Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.

András Mihályt tüntette ki Pro Urbe díjjal Csíkszereda
2025. július 05., szombat

Jól halad a tanuszoda építése Csíkszentkirályon

Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.

Jól halad a tanuszoda építése Csíkszentkirályon