Moldva csodálatos világának gyűjtője

A budapesti Halász Péter több mint egy évtizede költözött Gyimesközéplokra •  Fotó: Gábos Albin

A budapesti Halász Péter több mint egy évtizede költözött Gyimesközéplokra

Fotó: Gábos Albin

Több mint negyven éven keresztül Moldvában töltötte nyári szabadságait, vissza-visszatért Magyarországról szeretett moldvai magyar csángó barátaihoz, szokásvilágukat kutatta, a lelkükig ért el. A számos díjjal elismert, több kötetet, tanulmányt jegyző néprajzkutató tíz éve Gyimesközéplokot választotta otthonául. Udvarára belépve oly szívélyesen fogad, mintha régi ismerősök lennénk. Halász Péter néprajzkutatót látogattuk meg nemrég.

Péter Beáta

2023. március 04., 19:512023. március 04., 19:51

Halász Péter magyar- és biológiatanárnak készült, de végül agrármérnöki szakra felvételizett. 1957. október 23-án a budapesti Toldy-gimnáziumban megemlékezést rendeztek, amikor is egy

adott jelre a diákok elénekelték a Himnuszt, és ebből nagy botrány lett.

„Létrehoztak egy kartotékot, és nem lehetett tudni, hogy mikor veszik elő. 1958-ban érettségiztem, az ELTE-re szerettem volna jelentkezni tanárképzőbe, de a biológiatanárom megsúgta, hogy ne tegyem, mert úgysem vesznek fel.

Idézet
Javasolta, hogy menjek a gödöllői agráregyetemre, mert ott nem kell szenvednem ettől a priusztól. Ott már érdeklődtem a néprajz iránt, olvastam a népi írókat, érzékeltem azt a felelősségteljes gondolkodásmódot, amit a könyveikből magamba szívhattam.

A Kiskunsági Állami Gazdaság dömsödi sertéstelepén kezdtem el dolgozni. A szüleim Felvidékről menekültek el 1918-ban, de én már ízig-vérig pesti voltam. Viszont sokat jártam vidékre, kirándulni, szerettem a madarakat, gyerekkoromban ornitológusnak készültem.

Dömsödön a temetőben gyönyörű református kopjafák voltak, azokat fényképeztem, aztán a néprajzi múzeumnak az önkéntes néprajzszakosztály pályázatára elkészítettem a hollókői nagyapám révén azt a pályamunkát, ami a hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyagával és szókincsével foglalkozott, és díjat nyertem. Tehát minden, ami a népéletről és néprajzról szólt, az nekem fontos volt.

Idézet
Közben sertéskísérleteket végeztem, és néhány év múlva felajánlották, hogy menjek vissza az egyetemre.

Felköltöztem Pestre, és ott szembetalálkoztam azzal a dossziéval, amit 1957. október 23. után készítettek, műszaki ügyintéző voltam, és semmiképp sem akartak kinevezni tanársegédnek” – mesélte a neves néprajzkutató.

Bocsor Géza, akitől a tudományos kutatás alapjait elsajátította, beajánlotta az Akadémia Agrárgazdasági Kutatóintézetébe tudományos munkatársként. Több mint húsz évet dolgozott ott, de a néprajzkutatást sem hagyta abba.

Moldva, a máig tartó szerelem

Két orvostanhallgató barátja, akikkel sokat járt kirándulni, egyik nyáron Erdélybe látogatott, marosvásárhelyi orvostanhallgatókkal barátkoztak össze, hazatérve pedig csodákat meséltek. Következő nyáron Halász Péter is velük ment, végigjárták a szokásos helyeket, a Szent Anna-tó, a Békás-szoros környékét, néhány helyen pedig igazi jó barátokra lelt.

„Olyan világ nyílott ki Moldvában számomra, mintha néprajzi szakkönyveim szólaltak volna meg, a nyelv, a viselet, a szokásvilág, az étkezés, a ház, az életmód, minden tekintetében” •  Fotó: Gábos Albin Galéria

„Olyan világ nyílott ki Moldvában számomra, mintha néprajzi szakkönyveim szólaltak volna meg, a nyelv, a viselet, a szokásvilág, az étkezés, a ház, az életmód, minden tekintetében”

Fotó: Gábos Albin

„Amikor a barátaink végeztek Marosvásárhelyen, akkor annak rendje és módja szerint a romániai értelmiségkeverő technikával nem a saját közösségükben kaptak állást, hanem áthajították őket a Kárpátokon, és egyik-másik Moldvában esett le, ahonnan aztán írtak nekünk, hogy milyen érdekes, vannak olyan falvak, ahol tiszta magyarul beszélnek.

Idézet
Én semmit nem tudtam a csángókról, hiszen sehol nem tanultunk róluk.

De nyáron elindultunk Kelemen András barátommal, és elmentünk meglátogatni egyiküket Onyesten. Egy külsőrekecsinyi emberhez irányított, nagyon kalandos út volt, a Mokány-patak völgyében elástuk magunkat a sárban, ott éjszakáztunk, de reggelre megérkeztünk. Számomra – aki azért már a néprajzba beütöttem az orromat, és tudtam, hogy mi fán terem a hagyományos kultúra –

Idézet
olyan világ nyílt ott ki, mintha néprajzi szakkönyveim szólaltak volna meg a nyelv, a viselet, a szokásvilág, az étkezés, a ház, az életmód, minden tekintetében.

Úgy gondoltam, fantasztikus dolog, hogy ennyire épen megmaradt a magyar kultúrának egy több évszázaddal azelőtti rétege. De természetesen fogalmam sem volt arról, hogy ők kicsodák. Amikor hazamentem Magyarországra, első dolgom volt, hogy elmentem a Széchényi könyvtárba, és megnéztem, kik azok a csángók.

Meglepődve láttam, hogy ennek a kérdésnek a legjobb ismerője egy bizonyos Domokos Pál Péter, akinek a kisebbik fiával együtt jártam általános iskolába. Anyáméktól körülbelül háromszáz méterre laktak, fogtam magam és elmentem hozzá.”

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Mint mesélte, innen aztán nem volt visszaút. Attól kezdve,

1966 nyara óta minden nyáron elment Moldvába, hogy azt a csodálatos világot összegyűjtse.

Aztán a nyolcvanas évek közepe táján annyira elmérgesedett a helyzet, hogy nem volt biztonságos ott a járkálás – nem számára, hanem inkább azok számára, akiket felkeresett. Mert a látogatása után kihallgatták őket, házkutatásokat tartottak, és nem akarták elhinni, hogy egy magyarországi agrármérnök azért megy oda, hogy a lóbetegségekről faggatózzon vagy a szőttesek mintáit lerajzolja, hanem biztosan valamilyen valutacsempészésben meg a fejlett román ipar ellopásán mesterkedik. Így ’87-től ’90-ig nem járt, de 90 januárjában már kísért egy segélyszállítmányt Moldvába.

Használati utasítás gyűjtőknek

Kérdésünkre, hogy miként lehetett gyűjtőként közel kerülni a moldvai csángó emberekhez, jött a válasz: könnyen. Legalábbis annak, akiben volt némi empátia, és könnyen kapcsolatot tudott teremteni. Rámutatott, Moldvában járva bizonyos szabályokat be kellett tartani.

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Egy alkalommal leült és írt egy használati utasítást a moldvai csángók kutatásában tájékozatlan barátai számára. A legfontosabb az volt, hogy nem szabad feltűnést kelteni. Például nem szabad karórát hordani. „Mert

Idézet
ha a karórát meglátja egy román, óhatatlanul megkérdezi, hány óra van. S mivel én nem tudok románul, ezért kiderül, és az már rögtön gyanús lesz.

Vagy pedig ha az ember felszáll a buszra, először is ne hosszú hajjal járjon. Mert a magyarországi diákok hosszú hajjal, csővázas hátizsákokkal jártak, és rendszerint pont a milícia elé ültek le egy kőre, hogy feljegyezzék az elmúlt nap eseményeit. Ezekre vigyázni kellett.

Ha valaki úgy gondolja, hogy nagyon gyanakodva nézik, akkor fújja ki az orrát a két ujja között, és dobja le a földre: akkor látják, hogy ez biztos nem külföldi.

Ilyeneket írtam össze. Viszont én úgy mentem, hogy nem az adatközlőimet, hanem a barátaimat láttam bennük. Megismertem a családokat, megszerettem, vittem nekik ajándékot, amit adtak, elfogadtam, iszogattam velük, mert az is fontos, hogy az ember ne mondja azt, hogy jaj, de vacak ez a bor, pedig az volt.

Idézet
1966 óta ugyanazokba a falvakba járok vissza, ahol tudom, hogy ismerősök vannak, és tudom, hogy ki halt meg és ki él még.

Meglátogatom őket, és végigkérdezem a családját, a rokonságát és egyebet, tehát ápoltam a kapcsolatokat, amennyire lehetett Magyarországról ápolni a moldvai kapcsolatokat.”

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Változó hagyományos élet

Az elmúlt ötven-hatvan évben leginkább az változott Moldvában, hogy fiatalság már alig van – mutatott rá a néprajzkutató. A fiatalok elmentek Nyugatra, az öregek és a gyerekek maradtak otthon. Aztán még hazajöttek a szülők egy-egy búcsúra, névnapra, karácsonyra, de ez is ritkult, majd kivitték magukkal a gyerekeket is.

Pénzt küldenek haza, hogy kacsalábon forgó palotákat építsenek, amelyekben valószínűleg senki sem fog lakni. Szegény öregek pedig otthon maradtak magukra hagyva. „Nagyon sokat változott minden, a hagyományos élet erőszakoltan változott.

Idézet
Kidobtak sok mindent, mert a múltra, az elmaradottságukra emlékeztette őket. És nemigen volt, van valaki, aki megmondaná, hogy mi az, ami érték.

De ez nem csak moldvai állapot, ez így van a Kárpát-medencében szinte mindenütt, és Európában is, hogy az emberek sokszor jelképek elvetésével próbálnak felzárkózni az időhöz. És az utcasorokon álló félig kész emeletes, csicsás házakban már a hagyomány nem él, a hagyomány elvész, és letagadják, még ha van is.”

Feldolgozni a gyűjtéseket

Halász Péter 1992-ig az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt, térségfejlesztés, szociográfia, szociológia témákban kutatott és publikált. ’92-ben Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, aki akkor művelődési és közoktatási miniszter volt, üzent, hogy pályázza meg a Magyar Művelődési Intézet vezetői tisztségét. Sok kezdeményezése és megvalósítása volt az intézmény élén, majd ’94-ben lemondott, de az intézmény munkatársa maradt.

„Korábban készítettem egy csángó filmet a csíksomlyói búcsúról. Akkor találkoztam először Berszán atyával, nagyon jól összebarátkoztunk. Akkor volt elsőáldozás, a parókiáról indultak a gyerekek. Akkor még, ’90-ben a román katonaság úgy gondolta, hogy ezután is az lesz a dolga, hogy zavarja a vallásos rendezvényeket. Épp amikor vonult fel a négyszáz viseletbe öltözött gyerek a templomba, akkor érkeztek a katonai járművek is. A televíziós sofőr nagyon vagány legény volt, aki hozzászokván, hogy ha Magyarországon egyszer filmforgatás van, ott mindenki vigyázzban áll, kiállt, és leállította.

Idézet
A bérmáló menet miatt leállították a katonai konvojt”

– mesélte.

•  Fotó: Gábos Albin Galéria

Fotó: Gábos Albin

Később a Magyar Televízió Gyökerek című sorozatának elkészítésében is részt vett, és 1994-ben Sára Sándor a Duna Televízió közművelődési osztálya műhelyvezetőjének kérte fel. Hatvanéves volt, amikor elköszönt a televíziózástól, és a Magyar Művelődési Intézetben dolgozott még tíz évet, egészen 2010-ig.

„Ekkor úgy gondoltam, most már meg kell »szabadulni« sok mindentől. A Lakatos Demeter Egyesületnek voltam a titkára, a Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztálynak az elnöke, a Honismeretet szerkesztettem, a Honismereti Szövetségnek voltam az elnöke, s még ki tudja, mennyi mindenben benne voltam. De én tudtam, ezeket nekem kell feldolgoznom, mert senki más nem lesz rá képes” – mutat a dolgozószobájában lévő dobozokra.

Idézet
Előttem volt, hogy mennyi olyan néprajzkutató van, aki úgy halt meg, hogy nem dolgozta fel, amit gyűjtött, és aztán vagy kínlódott velük valaki, de nem tudta kihozni belőlük, ami bennük volt, vagy pedig ma is ott porosodnak valamelyik levéltár polcán.

Meg hát újranősültem, a feleségemnek itt vannak a szülei, ő is szeretett volna közelebb élni hozzájuk. Lakásunk sem volt, albérletből albérletbe költöztünk, úgyhogy egy nagyot gondoltunk, és kiköltöztünk Gyimesbe.

Sok könyvem megjelent a csángókról, most is dolgozom rajtuk, és még a dobozokban is nagyon sok feldolgozatlan cédula van.

Úgyhogy a hátralevő életem – remélem hosszú – időszakát ezeknek az általam már rég összegyűjtött, de még feldolgozatlan anyagok feldolgozására és publikálására fogom szánni” – zárta a beszélgetést Halász Péter.

Székelyhon retró
A hétvégenként jelentkező Székelyhon retró rovatunkban olyan anyagokat közlünk, amelyek eddig kizárólag a Székelyhon napilap mellékleteiben jelentek meg. Most azonban fontosnak tartjuk, hogy azok közül néhányat online is megosszunk olvasóinkkal.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. december 19., csütörtök

Felfüggesztették állásából a letartóztatott pénzügyi igazgatóhelyettest

Miután a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte, felfüggesztették állásából Kurkó Andrást, a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció helyettes vezetőjét. Megpróbáltuk megtudni, miért volt szükség a letartóztatásra, de nem sikerült.

Felfüggesztették állásából a letartóztatott pénzügyi igazgatóhelyettest
2024. december 19., csütörtök

Müller László neve Csíkszeredában a szabadság jelképe

Rezesbanda, katonai tiszteletadás, közös ima, koszorúzás: idén is méltó megemlékezést tartottak a harmincöt éve elhunyt csíkszeredai kiskatona, Müller László sírja előtt.

Müller László neve Csíkszeredában a szabadság jelképe
2024. december 12., csütörtök

Pásztorkutyák téptek szét egy tetemet

Termetes pásztorkutyák téptek szét egy állattetemet Csíkszentlélek bejáratánál, a Véreskép közelében a 123B jelzésű megyei út szélén. A jelenetet egy helybéli örökítette meg és juttatta el a Székelyhonhoz.

Pásztorkutyák téptek szét egy tetemet
Pásztorkutyák téptek szét egy tetemet
2024. december 12., csütörtök

Pásztorkutyák téptek szét egy tetemet

2024. december 11., szerda

Elekes Zoltán: az ajándékot ne tárgyakban keressük

Ünnepi előadást tartottak az elhelyező központok a 12. Csodálatos az árva szeretete program részeként. A szerdai csíkszeredai eseményen több intézmény jelen volt, a gyerekek versekkel, énekekkel, zenés műsorokkal készültek.

Elekes Zoltán: az ajándékot ne tárgyakban keressük
2024. december 11., szerda

Vascsővel támadtak meg egy parkolóőrt Csíkszeredában – frissítve

Munkavégzés közben támadtak meg vascsővel egy parkolóőrt Csíkszeredában szerdán délelőtt. Egy Bákó megyei járművet ellenőrzött, amely nem rendelkezett parkolójeggyel, de a pótdíj kifizetésére felszólító cédulát már nem tudta a szélvédőre helyezni.

Vascsővel támadtak meg egy parkolóőrt Csíkszeredában – frissítve
2024. december 05., csütörtök

Mintha köhögött volna egyet a föld a kórháznál – egy kis robbantás Csíkszeredában

Újabb munkafázisba érkezett Csíkszeredában a Sürgősségi Betegellátó Egység építése, és ebben a szakaszban több apró robbantást végeznek, hogy megkönnyítsék a majdani alapozási munkálatokat.

Mintha köhögött volna egyet a föld a kórháznál – egy kis robbantás Csíkszeredában
2024. december 03., kedd

Értékes tárgyak értékes emberektől a fogyatékkal élők világnapján

Ünnepi adománygyűjtő kiállítást szerveztek Csíkszeredában a fogyatékkal élők világnapján, december 3-án. Az asztalokon voltak gyertyák, koszorúk, sapkák, sálak, sütemények, de még rajzokat is állítottak ki.

Értékes tárgyak értékes emberektől a fogyatékkal élők világnapján
2024. november 26., kedd

Csíkszeredai templomok tetőzeteit újítják

Tetőjavítás, cserépcsere és egyéb munkálatok zajlottak, zajlanak a csíkszeredai római katolikus templomoknál: a csíksomlyói kegytemplomnál nemrég fejezték be az első szakaszt, a Millenniumi templomnál és a Szent Ágoston-templomnál még folyik a munka.

Csíkszeredai templomok tetőzeteit újítják
2024. november 22., péntek

Nem adják oda a katonai központnak az egykori MÁV-palotát

Eldőlt, hogy mégsem adja át a Hargita Megyei Katonai Központnak a csíkszeredai, Temesvári sugárúti egykori MÁV-irodaházat ennek tulajdonosa, a Hargita megyei önkormányzat. Most az épület energetikai felújítása következik, rendeltetése nem fog változni.

Nem adják oda a katonai központnak az egykori MÁV-palotát
2024. november 20., szerda

A soron következő három vasárnap fontosságáról

Rendkívül fontos három vasárnap előtt áll a romániai magyarság – jelezte sajtótájékoztatóján két csíkszeredai politikus. A december elsejére eső vasárnap mégis kiemelkedik mind közül: akkor dől el ugyanis, hogy bejut-e ismét a parlamentbe az RMDSZ.

A soron következő három vasárnap fontosságáról
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik,
rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik, rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!