Székelyhon

Székelyhon

Rég nem „egy dátumról” van szó

2023. február 20., 17:182023. február 20., 17:18

2023. február 20., 19:012023. február 20., 19:01

Rég nem „egy dátumról” van szó. A ballagás dátuma körül kialakult helyzet ugyanis nem a betegség maga, hanem egy kitüremkedő szimptómája egy komplex folyamatnak – állítja a szerkesztőségünknek eljuttatott véleménycikkében a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium egykori diákja, aki neve mellőzését kérve osztotta meg gondolatait a hetek óta zajló ballagási cirkusz kapcsán.

Isten szolgája Márton Áron, a csíkszeredai neves és elismert főgimnázium névadó püspöke mondotta egykor, hogy „A demokrácia csak a lelkileg művelt és fegyelmezett emberek között működik jól […]

Idézet
Csakis az erkölcsileg érett, lelkiismeretes és felelősségteljes tudatában élő emberek tudják a közönséges őszintén önzetlen szolgálatot, és csak az ilyen emberekből álló társadalom tudja az ember méltóságát és az elidegeníthetetlen jogát tiszteletben tartani.

A történelem számos megrázó fejezete tanúskodik amellett, hogy nagy elmék szép kezdeményezései, és nem egy nép hősi erőfeszítései kudarccal végződtek a vezető erkölcsi fogyatékossága miatt.” (részlet Márton Áron püspök 1946. október 27-én, Marosvásárhelyen, Krisztus Király ünnepén elhangzott beszédéből).

Ha az elmúlt hetek eseményeire gondolunk, amely a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban és vele kapcsolatosan történtek, láthatóvá válik, hogy a névadó püspök több mint 75 évvel ezelőtt elmondott homíliájában foglaltak nem állnak messze a kialakult helyzet lényegétől, amely apparens (látható) módon a ballagás dátumából ered, mégis más eredővel rendelkezik a mélységekben.

Rég nem „egy dátumról” van szó. A ballagás dátuma körül kialakult helyzet ugyanis nem a betegség maga, hanem egy kitüremkedő szimptómája egy komplex folyamatnak.

Merthogy mindenről beszélünk, csak a lényeg marad ki a diskurzusok tematikái közül. Túlgondoljuk a történteket, túlfűtjük magunkat, pedig a lényeg végig a szemünk előtt van, csak talán valahol megrekedünk, megelégedve a kommentháborúkban leírt szűkmarkú-véleményszerű két-három mondatnyi terjedelmet nem meghaladó szövegszörnyekkel és a meg nem érthetőség köntösébe burkolódzó inadekvát megnyilatkozásokkal.

Mert hiszen a dolgok lényegét sokszor elfelejtjük nagy közösségben is észrevenni, kimondani, mert egyszerűen jobban esik számunkra a nem valós problémával foglalkozni, mint a realitásnak megfelelővel.

Hiszen félünk, nehogy jaspersi határszituációkkal találkozzunk, mert akkor zsupsz, vége lesz mindennek. Kivehető mégis, hogy a főgimnázium jelenlegi helyzete, ügye határszituáció. A lényegfojtó látásmód valahogy mindennapjaink részévé vált: történik valami, s úgy ítéljük meg, hogy közben csak a hír/cím három szavát hallottuk/olvastuk.

Na de, míg meg lennék vádolva azzal, hogy pálcát török a sokaság fölött, megemlíteném, hogy ez nem teljesen így van. Azért vannak fontos tranziens (átmeneti) elemek. Ilyen tranziens „elem” – vagy ahogyan Márton Áron püspök fogalmazott: „erkölcsileg érett, lelkiismeretes és felelősségteljes tudatában élő emberek” – az maguk a főgimnázium, a szeretett „alma mater” tanárai.

Idézet
Mint volt diák, elmondhatom, hogy vég nélkül hálás vagyok tanáraimért, akik a főgimnáziumi évek során oktathattak, taníthattak, versenyekre és az érettségire készíthettek fel.

Közülük – a teljesség igénye nélkül! – említésre méltóak dr. Markó Ilona magyar, Nagy Veronka történelem-, Szatmáry Annamária román- és dr. Tódor Imre társadalomtudományok szakos tanárok, akik minden, az elmúlt években végzett generáció számára meghatározó tudást, de a tudás mellett sarkalatos bölcsességet, világfelfogást és emberiességet adtak és adnak át a marcis tanulók számára.

Olyan tanárokkal rendelkezik ugyanis a Márton Áron Főgimnázium, a „Marci”, akik valós ügyüknek tekintik, hogy a diák, akit oktatnak, önálló és szabad gondolkodású legyen, de az önállósága és szabadsága mégse torkolljon öntagadássá és szabadossággá.

Műveltté, bölccsé, a világban kellőképpen körültekintővé, megfontolttá, szociálisan – jó értelemben – érzékennyé, emberivé és mindezek mellett igaz emberré próbálják faragni a rájuk bízottakat. Erre épül az órán megfigyelhető oktatási stílusuk, a tanár-diák kapcsolatban megjelenő szívélyes attitűdjük és a mindennapokban elő-előbukkanó emlékük. Mert erőfeszítéseiket nem vesszük észre a hercehurcában, mert mindezek közepette, az általuk világosan közölt helyzet közepette is szívük szerint végzik hivatásukból fakadó munkájukat.

…és elfeledkezünk róluk. Ahogyan elfeledkezünk a diákokról, az iskola személyzetéről, és csak azt nézzük: jogilag megalapozott-e valami vagy sem. Azt nézzük, hogy valakit támadnak; azt nem nézzük, hogy nem-e a támadott-e az, ki egyben támadó is?

Juvenalis ókori római költő mondása juthat erről eszünkbe: „Quis custodiet ipsos custodes?” vagyis „Ki őrzi az őrzőket?” Van valaki, aki a diákokkal, a személyzettel, a tanárokkal szolidaritást vállalna? Erről feledkeztünk meg. Ez a szubsztancia – ha nevezhetjük így – elkerüli a figyelmüket.

Idézet
Szolidaritás és empatikus fronézis. Annyira hiányzik társadalmunkból, hogy egyes volt vezető erdélyi politikusok, gondolkodók szerint pontosan emiatt tartunk arra, amerre.

Éppen ezért éreztem azt, hogy már szinte kötelességem – holott már nem vagyok az iskola diákja – ad personam szolidaritást vállalni legalább így írásban volt tanáraimmal, egykori diáktársaimmal, akik felett az elmúlt évszázad totalitárius rendszereit meghazudtoló intézkedésegyvelegek zuhataga megy végbe. Mert minden bizonnyal Montesquieu hanyatt vágná magát, ha tudná, hiába a hatalommegosztás elve – akárhogy is érvényesüljön a modern kori román oktatási struktúrákban – a 21. században még mindig az autokrácia ünneplése a méltóságteljes gesztuselégtétel egy neves és elismert főgimnáziumban. Augustus császár sem remélhetett ennél jobbat!

Hiszen így szép, mert ehhez vagyunk hozzászokva, mondhatjuk. Mégiscsak a ’89 előtti idők árnyéka kísért…

„[N]agy elmék szép kezdeményezései” mentek, mennek és talán fognak menni – merre? hát tönkre! –, ha a struccpolitikát folytatva nem vesszük észre, hogy a csíkszéki értelmiség fellegvárának tartott oktatási intézmény presztízsét engedjük, hogy kámforrá váljon. Mert „cinkos aki néma.” – mondta Jónás is Babits művében. A tanárok már figyelmeztettek.

A figyelmeztetés mögött ott van a megoldás. …és most nem is említem meg a megoldáshoz kapcsolódóan Márton Áron püspök már említett fenti írásrészletét; mindenki vonja le saját magának a konzekvenciákat, következtetéseket.

Hérakleitosz folyójába belelépni néha nem ártalmas. Csak éppen bele ne fulladjunk…

A Márton Áron Főgimnázium egykori diákja

8 hozzászólás Hozzászólások

Ezt olvasta?

Rédai Attila

Rédai Attila

Arctalanok bosszúja

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.

Bálint István

Bálint István

Tizenötödik szülinapunkra

Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.

Kozán István

Kozán István

Borboly Csabának márpedig van egy érdeme

Hargita Megye Tanácsa már soha nem lesz olyan, mint volt: tizenhat év után elhagyja az elnöki kabinetet Borboly Csaba. Na és innentől több oldalon keresztül kellene a leköszönő elnök érdemeit sorolnunk – pedig a valóságban csak egy van.

Kozán István

Kozán István

„nem kell szégyellni, ha sz.r vagy”

A csíkszeredai kórház egyik főorvosának nyilvános internetes meglincselése rávilágított arra, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a közösségi médián végigfutó ügyek egyoldalú tálalása.

Kozán István

Kozán István

Borboly máshol csökkentené a bürokráciát

Teljes zavart okozott bennünk Borboly Csaba leköszönő tanácselnök leépítésekkel kapcsolatos kérdéseinkre adott válasza. Nem tudtuk eldönteni, hogy az általa felpumpált intézményről, vagy általában a romániai közintézményekről mondja-e el a véleményét.

Kocsis Károly

Kocsis Károly

A stílus maga a jelölt, avagy önkéntes népvezérek viszonyulása az anyanyelvhez

A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.

Szüszer Róbert

Szüszer Róbert

Minden érthető, ugye? Na fogd meg a söröm!

Miért nincs tej és kifli a Hargita megyei iskolákban? Mert kormány, mert kiírás, mert tavalyi program, APIA és elszámolás, mert na. Mi nem világos?

Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik,
rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!
Hirdessen a Székelyhonon!
Ma feladja, hamarosan megjelenik, rövid időn belül eredményt hoz! Feladok egy hirdetést!