Míg egyes csíkszéki favakban az utóbbi években próbálták újra népszerűvé tenni a locsolkodást, addig a Kászonokban húsvét másodnapján mindig fogadták a lányok a csoportokba verődött legényeket, baráti társaságokat. A kászonaltízi Todorán Gyöngyvér és Bara Melinda saját tapasztalatairól, illetve a helyi szokásokról mesélt.

Kölnisüveg, veder, szobaillatosító

Az elmúlt évek során többször is változott a locsolási szokás a faluban, ugyanis míg interjúalanyaink gyermekkorában kölnivel locsolták a lányokat, pár évvel ezelőtt a legények újra elővették a vedreket. Később a vedreket néhol szódavizes palackok váltották fel, tavaly pedig szobaillatosítóval is „öntözték” a leányokat, hogy el ne hervadjanak a következő esztendőig – számolt be a változásokról a két fiatal lány.

Újraélesztett népszokás

„Először egy fiúcsapat – két Magyarországi vendég kedvéért – kezdte el a vederrel való locsolást, a következő évben viszont már mindenki követte példájukat” – emlékezett vissza Todorán Gyöngyvér. A 23 éves lány nevetve tette hozzá, hogy a lányok korábban szóvá tették, hogy a sokféle parfüm estére már nagyon kellemetlen szagú rajtuk, a vederrel való locsoláskor viszont már nem volt mit mondaniuk.

Meghatározó néptánccsoportok

A lányok bevallották azt is, hogy a locsolás szokásának életben maradása – ahogyan az aprószentekelésé és a farsangtemetésé is – legfőképpen a településen működő tánccsoportoknak köszönhető. A locsoló társaságok és az őket fogadó lányok is elsősorban a Bóbiska, Zergeboglár és Eszterlánc tánccsoportok táncosai közül kerülnek ki. Emellett az sem ritka, hogy baráti társaságok vagy szomszéd legények álljanak össze, hogy a falu fiatal leányait meglocsolják. Sőt a felnőtt férfiak is elmennek a komaasszonyokhoz, hogy ők se hervadozzanak.

A huszonévesek „utolsó percben” döntenek

Azok a lányok, akik fogadják a locsolókat, napjainkban többnyire húsvét napján beszélik meg, hogy kihez várják majd a legényeket másnap. A helyszín kiválasztásában a szülők engedékenysége mellett a megközelíthetőség is számít, ugyanakkor azt is szem előtt tartják, hogy az egymást követő években ne ugyanannál a háznál fogadják a locsolókat – részletezte Gyöngyvér.

Krémes sütemény helyett sós ropogtatni való

A készülődés során a hely mellett fontos az is, hogy mivel várják a fiúkat. Mostanra már megtapasztalták, hogy a nagyon édes és krémes süteményeknek nincs keletjük, inkább a sós ropogtatni valót részesítik előnyben a locsolók. A közvetlen baráti társaságok fogadásakor pedig gyakran étel is kell kerüljön az asztalra, legyen az akár szalonna, akár töltött káposzta – elevenítették fel.

„Dicsőség” a konyhai tudomány

Hozzátették, fiatalabb korukban lázas készülődés előzte meg a locsolást: már korábban eldöntötték, hogy hol fogadják a fiúkat, mit sütnek vagy vásárolnak. Volt példa arra is, hogy összeültek és közösen sütöttek-főztek, hogy saját készítésű süteménnyel fogadhassák a fiúkat. „Dicsőségnek számított az is, hogy ha a fiúk megkóstolták s megdicsérték a sütiket, s elmondhattam, hogy én készítettem” – avatott be Gyöngyvér.

Mise után indulnak a locsolók

Nemcsak a lányok készülése, hanem a legények indulásának időpontja is megváltozott az utóbbi években. Valamikor még reggel indultak a locsolók, az utóbbi években azonban már csak a mise után. Tavaly például Melinda és barátnője 10 órától várták a fiúkat, akik csupán délután érkeztek meg hozzájuk.

Áprilisi tréfa volt a fiúk meglocsolása

Habár nem bevett szokás náluk, hogy a lányok visszalocsolják a legényeket, tavaly mégis így tettek a Zergeboglár tánccsoport lányai. Mivel április elsejére esett a locsolkodás, megviccelték a fiúkat, akik nem örültek a váratlanul jött locsolásnak, a felcserélődött szerepeknek – számolt be tavalyi élményéről Melinda.

Elfogyasztott hímes tojás

A locsolóversek is megváltoztak, hiszen egyre többen mondanak az interneten is terjedő rövid, mókás versikéket. Ugyanakkor van arra is példa, hogy a tíz-tizenkét legényből egy fiú a csoport nevében mond verset – ebben az esetben komolyabbat, hosszabbat. Amíg a gyermekek még elveszik a versért és locsolásért járó tojást, addig a fiatal legények már nem tartanak rá igényt, ha mégis elfogadják, sok esetben helyben el is fogyasztják azokat – részletezték a tapasztaltakat a lányok.

Közösségi élmény

Belátták, a húsvéti locsolkodás a huszonévesek körében egyre inkább egy lehetőséget jelent arra, hogy találkozhassanak, összeülhessenek, beszélgethessenek. Míg a fiatalabb lányokat lázba hozza a kiszemelt legény várása, fogadása, addig az idősebbek, tapasztaltabbak már rutinosan kezelik a helyzetet. Hozzátették, az sem ritka eset most már, hogy a nap végén a helyi cukrászdában összeülnek a fiúk, lányok, és megbeszélik a nap eseményeit, felelevenítik a régi emlékek is.

A bezárt kapu nem akadály

Húsvét másodnapján hozzávetőleg 7-8 fős csoportot fogadnak a lányok. Elmondásuk szerint ritkán fordul elő, hogy valaki nem akar locsolókat fogadni. De ha mégis úgy dönt valaki, hogy bezárja a kaput, a leleményes legények bemásznak a kerten, sőt ha szükséges, kiveszik a kaput a sarkából.

„Az elején nagyon élveztük a várakozást”

„Én nagyon szeretem az egész nap hangulatát. Igaz, most már belejöttünk, így nincs az a görcs, hogy ki locsol meg, hányan jönnek, mikor jönnek. De az elején nagyon élveztük a várakozást: hogy ha a kutya ugatott, akkor már találgattuk is, hogy vajon ki jöhet. Ez akkor volt még izgalmasabb, ha egy bizonyos illetőt is várt az ember” – avatott be Gyöngyvér, miközben Melinda is helyeslően bólogatott mellette.

Ami nem változott

Ami viszont nem változott, és minden, Kászonban élő népszokáshoz szorosan hozzátartozik, az a nótázás. A legények húsvéthétfőn énekszóval vonulnak az egyik háztól a másikig, sőt sok esetben a közvetlenebb lányismerősöket is megörvendeztetik egy-egy népdallal.