Tiszta Ámerika – avagy mit is tanulhatunk az USA demokrácia-importjából

A torta elosztására való hajlandóság jelenti a kulcsot!

Csak azok képesek kompromisszumra, netán némi elfogadásra, akik részesülnek a tortából. Csak akkor nem polarizálódik teljesen a két-több oldal, ha a tortából mindenki részesül — érdekérvényesítési erejéhez és képességéhez mérten. Ha ez elmarad, akkor élet-halál harc folyik, és Amerika megmutatta, nem csak képletesen.

A csereháti kisegítő iskola ügye

A kilencvenes évek közepén a székelyudvarhelyi városvezetés azt hitte, hogy érvényesíteni tudja érdekeit a Szeplőtelen Szív görög-katolikus apácarenddel, illetve az annak hátterében álló akkori román államhatalommal szemben.

Hát nem, mert hiába voltak győzelemre esélyesek a vonatkozó törvények, annak alkalmazását elkerülték azok, akiknek ez a feladata (rendőrség, ügyészség, bíróság), majd a végrehajtó hatalomtól jogszabályi támogatás is érkezett – ellenünk.

Hiába volt szép és felemelő a küzdelem erkölcsileg, a csatát elvesztettük, mert nem akartuk tudomásul venni, hogy nincs elég hatalom és pénz a mi oldalunkon. A tortából nem engedtünk, így hát elvették az egészet. Erővel, ha nem is fizikaival.

Kard ki, kard!

Harcosok klubjában tag lenni férfias dolog, de mindig magában hordozza a veszítés lehetőségét is, hiszen egyszer mindig kerül egy erősebb. Ez a harc természete, különben sakk lenne, a játék öröme. Vagy sporthorgászat.

Székelyföldről nézve látszólag érdektelen, hogy mi is zajlik az USA-ban. Látszólag. Magyarország szempontjából sem érdektelen, hiszen ez lesz az – immár nagyban is tesztelt – módszer a tortafukarok félreállítására.

Hinni akarom, hogy meglegyen a B verzió, különben tiszta Ámerika leszünk. Mi is, ti is.

Nyugi, én is harcos vagyok. Éppen ezért, legyőzhető…