Magyar vér havasalföldi vajdák ereiben

És így benépesítették az egész vidéket, egészen Nikápolyig” (lásd Miskolci Ambrus: A román középkor időszerű kérdései, 2021.)

Mivel azonban ez nehezen összeegyeztethető az Erdélyt az „elsőbbség” jogán maguknak vindikálók által kreált dákoromán kontinuitás elméletével,

Csakhogy a raguzai Pietro Luccari 1605-ben azt írta erről a Feketéről, hogy a „magyar nemzetből” való, Szent Nikodémusz 1763-ban közzétett életrajzában pedig az áll, hogy

A források hiánya, illetve ellentmondásossága folytán nehéz kihámozni, hogy a megregulázására törekvő Károly Róbert magyar királyt az 1330-as években hitszegéssel tőrbe csaló (ez a történelemkönyvekből jól ismert posadai csata) Basarab vajda miként kerül képbe, de az is elképzelhető, hogy Fekete vajdával azonos.

Vele kapcsán már évekkel ezelőtt heves társadalmi vita alakult ki, amikor egyes kutatók – DNS-vizsgálatokra alapozva – azt bizonygatták, hogy ő bizony tősgyökeres kun volt. És igazuk lehet, hiszen az apja, az „erős vas” jelentésű Thocomerius (Toktemir, Tatamér) is annak vallotta magát. És hogy tovább csigázzuk a fantáziát:

Fokozzuk még?

Ördögtől való elgondolás? Ugyan már!

A 20. század első felében munkálkodó Veress Endre azt vallotta, hogy ez a kun Basarab a Prut és a Szeret mellékéről, az egykori milkói püspökség területéről ment át Havasalföldre államot alapítani.

Az itteni kun időkre emlékeztet Cozia nevének eredete is, ahol Öreg Mircsa (Mircea cel Bătrân) alapította híres kolostorát, nem beszélve a Bărăganról, amely síkságot, pusztát jelentett a kunok nyelvén, vagy éppen Teleormanról (bolond erdő).

Sőt, câmpulungi és Râmnicu Vâlcea-i egyházi adatok szerint a feleségét Margitnak hívták, és

Ez már csak azért sem ördögtől való elgondolás, mert Miklós Sándor (Nicolae Alexandru), illetőleg magyar felesége, a pápával is levelezésben álló Dobokai Klára (Margit?) alapította Argyasudvarhelyen (Curtea de Argeș) az esztergomi érsekségnek alárendelt, az utódai által aztán felszámolt magyar-oláhországi római katolikus püspökséget (Mitropolia Ungro-Vlachiei),

Miklós Sándor fia volt az 1364 és 1377 között uralkodó I. László (Vlaicu Vodă), akit testvére, I. Radu követett a trónon (1377–1383).

Mint említettük, ez utóbbi anyja Dobokai Klára, Dobokai János erdélyi gróf lánya vagy Lackfy Mária lehetett, de mindkét esetben áll az erdélyi magyar származás;

A történészek többsége azonban Kalinikiát vagy Calinichiát tartja a jeles uralkodó édesanyjának. Az ő etnikai hovatartozásáról többféle történelmi, családtörténeti feljegyzés ismert,

A családfát vázlatosan elemző szakértő fontosnak tartja kiemelni, hogy Havasalföld Mircea cel Bătrân uralkodása idején (előbb 1386–1394, majd 1397–1418) volt a legnagyobb kiterjedésű, hiszen határai Dobrudzsától a mai Szerbia területén fekvő Timok-völgyéig húzódtak.

Maga pedig előbb a Báthory-családhoz tartozó, de lengyel gyökerekkel is rendelkező Anasztázia Mária Holszanskát, az 1470-es években pedig Mátyás király néhai nagybátyja, Szilágyi Mihály húgát, Jusztinát vette nőül, aki más forrásokban Ilonaként szerepel (és az is lehet, két külön személyről van szó). Ebből aztán az is kikövetkeztethető, hogy

Itt érdemes még megjegyezni, hogy az 1980-as években az akkori román hatalom túlbuzgó korifeusainak részéről született egy javaslat arra, hogy

Az apja kilétére nincs kellő bizonyíték, de a legenda alapján szintén görög férfi lehetett, aki az epiroszi illetőségű család valachiai, Târgul de Floci helységbeli vendégfogadójában járt 1557 folyamán – írja az adevarul.ro.

A több szempontból is meghatározó román történelmi személyiségként számontartott Constantin Brâncoveanu fejedelem (1688–1714) édesanyja, Stanca Cantacuzino ugyancsak görög, bizánci származású volt, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ráadásul a moldvai vajdákról még nem is beszéltünk – de velük egy következő cikkben tervezünk foglalkozni.