Székelyföld arcai

A baróti Tortoma Könyvkiadónál nemrég megjelent és a héten a Demeter Zoltán szervezte Tortoma Önképzőkör keretében bemutatott Székelyföld 1000 arca – Erdővidék olyan könyv, mely anyagának összegyűjtése hosszadalmas munkát, empátiát, sok energiát, odafigyelést és nem utolsósorban tudást is igényelt.

Annál is inkább figyelemreméltó a teljesítmény, mert „a tettet” két erdővidéki fiatal, Szőcs Szilárd és Deák Andris követte el, akik könyvükben nem kevesebb, mint 42 erdővidéki idős embert szólaltatnak meg, akiktől régi életbölcseleteket, sorsfilozófiát, mindennapi egyszerű intelmeket kértek, hogy maradjon egy jel az utókornak, hogyan éltek, miképp gondolkoztak öregjeink a 21. században.

A két fiatal útja évekkel ezelőtt fényképezkedés révén kötődött össze, aztán filmezni is kezdtek közösen és a Facebookra „költöztek”, ahol hamarosan igencsak népszerűvé váltak.

A 102 éves bardoci Kolumbán Juliska nénivel készített kisfilmjük például fődíjat nyert Magyarországon, a Kulturális Filmek Fesztiválján, és néhány elképesztő számadatot is hallhattunk a szerzőktől a kisfilmmel kapcsolatban: a Facebookon 2,6 millióan nézték meg, 86.000 ember kedvelte és 30.000 megosztotta. Sikerük titka, mint mondták, valószínűleg az egyszerűség. Az egyszerű embereket szólaltatták meg, akik kendőzetlenül, a maguk módján és nyelvén, jókedvvel, őszintén beszéltek életükről, elképzeléseikről, és ez hatott, hiszen mai kirakatvilágunkból talán éppen ez, az őszinte, egyszerű beszéd hiányzik a legjobban, és ami hiányzik, arra vevők az emberek.

És hogy ne csak digitálisan, filmeken maradjon meg az idősek emlékezete, amit ők mondtak, a fiatalok leírták, és kiadták könyv formájában is. Ez lett a Székelyföld 1000 arca – Erdővidék. A történet pedig folytatódik. Erdővidék határain túl is.

A fiatal szerzőket köszöntötte Benedek Huszár János polgármester is, aki ajándékot is átnyújtott nekik: egyedi teljesítményükért egy üveg Unicumot. Hasonlóképpen ajándékot kaptak Demeter Zoltántól is.

Demeter László, a Tortoma kiadó igazgatója, aki szintén jelen volt a találkozón, úgy vélte, a könyv akár az itthon maradottakban, akár a távol élő erdővidékiekben csak erősíti a szülőföldhöz való ragaszkodást, ezért biztatta a fiatalokat, hogy folytassák a munkát.

A szerzők összegzésképpen csak annyit üzentek olvasóiknak, amit egy általuk kérdezett idős bácsi is mondott és amit érdemes számontartani minden körülmény között: „Ha jó voltál, jó neked, ha rossz voltál, jajj neked!”