Sport-e még a sport?

Amit az erkölcsről tanultam, a futballnak köszönhetem. Nem akárkitől származik e vallomás: Albert Camus mondta. Mi lett a sportból, vajon ma is az a jellemformáló tevékenység, amely valamikor az úri osztály kiváltságát jelentette?

Amikor Novák Eduárdot sportminiszteri megbízatásra javasolta az RMDSZ, üzenetben kértem, ne fogadja el, mert szét fogják tépni a… tudjuk, kik. A rendszerváltás előtt a sport a pártpropaganda részeként komoly állami támogatást kapott, és az eredmények nem várattak magukra. Románia feltornászta magát a sportnemzetek elitcsoportjába. Jött a nagy politikai bumm és ha már acélkombinátokat hagytak tönkremenni, csak nem törődtek holmi röplabdázókkal meg hármasugrókkal, a román sportolók a „futottak még” kategóriába csúsztak le, ha egyáltalán találtak szponzort, aki kiutaztassa őket egy plovdivi félmaratonra.

Az utóbbi két évben viszont mintha megtáltosodtak volna. Úszásban, kézilabdában, súlyemelésben, vívásban, evezésben záporoznak a román érmek. Persze, túlzás lenne David Popovici zsenijét Novák Eduárdnak tulajdonítani, de mégiscsak az ő irányítása alatt izmosodtak fel! De egy köszönöm helyett csak szidást kap, mert magyarul (is) merészel írni a Facebookon, és nem jelenik meg X meg Y bajnok fogadásán a repülőtéren. Én nem emlékszem, hogy valaha Ilie Năstaset vagy a többszörös világbajnok kézilabdásokat a sportminiszter fogadta volna, lévén az ő szerepe az irányítás, nem hoppmesternek tették oda. Amúgy a Novák Elődöt egy magyar szóért lemondásra felszólítók soha nem jártak utána, milyen az ország sportstratégiája az előbbi évekhez viszonyítva.

Ugorjunk Katarba. Néhány rövid megjegyzés. Az örömfutball nem éremesélyes. Vinicius virtuózmutatványozik, öt centivel fölé lő, és mosolyog. Marokkó nem mosolyog, szétrombolja az örömfocit, és ott van, ahol van: a kisdöntőben. Katar, Ausztrália, de még Mexikó helyett is a Sepsi OSK megállta volna a helyét.

Amikor a szerbek az albánoknak „üzennek”, azaz emlékeztetnek, itt-ott lemészároltunk benneteket, a svájci albán Xhaka meg a szerbeknek, amikor a nagy Messi a hollandok súlyos rákbeteg edzője előtt majomkodik, és sajtóértekezleten lehülyéz egy ellenfelet, a hollandok meg provokálják a tizenegyest rúgó argentinokat – az már nem sport, nem és nem.