Pótolhatatlanok?

Amikor egy rejtélyes módon elkallódott keverőlapát miatt új kenyérsütő-gépet kellett vásárolnom, úgy éreztem, vannak pótolhatatlan dolgok, amelyek hiányában tehetetlenül állunk, mint a doki, amikor befuccsol a számítógépes rendszer; mint Arkhimédész, amint kibillenteni készül sarkaiból a világot, csak éppen az a fránya szilárd pont nincs kéznél. Pedig csak egy kis fantázia kellett volna – akár a gyereknek, aki egy rozoga sámlin ülve egy pálcával a kezében büszke, boldogabb, mint Nagy Sándor India meghódítása után. Vagy mint Rejtő Jenő légiósai a Szaharában, lakktáskával a kezükben, ha már hátbőrönd nincs, tangóharmonika-muzsikával trombita hiányában, kaszinói pókerjelszavak után masírozva, mert a parancsnok mást nem tud. Ugye, jól megvoltak, és akárhogy is, kevésbé kártékonyak, mint egy reguláris hadsereg!

Beszéltem olyan emberekkel, akik őrölt fakéreggel pótolták a pirinyó lisztet a háború alatt, és békés időben én magam is romantikáztam eleget kávé nélküli kávét szürcsölgetve, maszek gyertyafénynél, amikor a „jepoka de luminö” csúcspontján elvették a villanyt. Ők is túlélték, én is. És tanultam verspótlóként ilyeneket: „A párt, komám, az nagy dolog!/ Könnyebb a föld is, – láthatod/ váltóekénk van, s hogy szeli!” Igaz, ettől még ma is csuklom.

Káros lehet azt képzelni, hogy valaki pótolhatatlan. Az 1954-es, híres-nevezetes berni német–magyar döntőben a Mester, Sebes Gusztáv nem merte kihagyni Puskás Öcsit, bár a száguldó őrnagy sérült volt – azóta is vitatják, talán ezért maradtunk le az aranyéremről, egy épkézláb pótjátékos hasznosabb lett volna.

Sőt, még azt is lehet pótolni, ami sohasem volt. Hát nem mutogatták a rendszerváltás előtt a marosvásárhelyi Kultúrpalota freskóit, mint román remekműveket? És a Kinizsi téren nem lóg a tábla, hogy Pavel Chinezu? Bertold Brecht írja egy versében: „Ha a nélkülözhetetlen férfiú összevonja szemöldökét,/ Meginog két világbirodalom./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú meghal,/ A világ körülnéz, mint az anya, ki nem tud tejet adni a fiának./ Ha a nélkülözhetetlen férfiú egy héttel halála után visszatérne,/ Nem lelnének számára az egész birodalomban egy portási állást.”

De azért egy jó szót szólni ott, ahol te vagy, ahol én vagyok, nincs, ki megtegye helyettünk. Ebben pótolhatatlanok vagyunk.