Levizsgáztak szabás-varrásból

Egyre színesebb, érdekesebb az a kiállítás, amelyet a megyeszékhelyi Művészeti és Népiskola szabás-varrás tanfolyama végzőseinek munkáiból szervez. A második évfolyam 16 tanonca (akiknek szintén Vargyasi Melinda és Máthé Babos Réka voltak az oktatói), pénteken a Kós Károly Szakközépiskola nagytermében eredeti ötletekben dúskáló kollekciókkal mutatta meg, hogy megtanulta a szakma csínja-bínját.

– Annak idején kísérletként indították, hogy megtapasztalják, vajon hajlandóak-e a felnőttek tanulni, végül a művészeti iskola egyik sikertörténete lett a szabás-varrás tanfolyam, az előző évfolyamból már többen ebből a tudásból próbálnak megélni, és a megye más városaiban is felmerült az igény hasonlóra – fogalmazott Gáj Nándor igazgató.
Felnőtt tanítványokról beszélünk tehát, akik kreativitásukat ebbe a mederbe terelték, és akik egyöntetűen elismerő szavakkal illették oktatóik angyali türelmét, de persze a tanulók is nagyon motiváltak voltak. A kilenc hónap ugyan kevés volt az elméletre, a divattörténelemre, de a gyakorlati részt nagyon értékelték a résztvevők, és nem zúgolódtak, ha ötször kellett kibontani egy nem tökéletesre sikerült varrást. Mindannyiuknak egy-egy alapdarabot – szoknyát, blúzt, nadrágot, ruhát, kabátot – kellett bemutatniuk, de egy egységes kollekció megtervezése és kivitelezése is kötelező feladat volt.
A kiállításon lenge nyári ruhatárat, valamint őszi színekben pompázó sportosat is láthattunk, továbbá túraöltözetet, rajzolt motívumokkal díszített szoknyát, hímzett kabátot, blúzt. Nehéz lenne szavazni a legszebbre, de esztétikum és praktikum tekintetében viszi a prímet az egyik férfi résztvevő által várandós hölgyeknek készített ruhája. Szekeres Szabolcs elmondta: háromgyermekes apuka, és amíg felesége a gyermekeket kihordta, állandó gond volt a terhesruha beszerzése. Így ő tervezett egyet, amelyen a szűkítőket úgy lehet kiengedni, ahogy nő a pocak, de a ruha utána is hordható, mert a cipzárak behúzásával egy sima, karcsúsított alapdarab lehet a napi ruhatárban.
Kovács Helénnek ötletekben és aszimmetriában tobzódó kabátja, valamint kitűzőként használt bábui is magukra vonták a figyelmet, hozzá is öltözött ez alkalommal a kiállított kollekcióhoz, amelynek darabjait saját, textilfestékkel felvitt rajzai, valamint gyerekek munkái is díszítettek.  
– Eddig is rajzoltam, de most meg is tudom varrni az ötleteimet – mondta Helén, akinek hangjából sütött az elégtétel.
És hogy mennyi munka van ezekben a darabokban, jelzi, hogy a kiállítók, akik éppen csak átestek a kemény szakmai vizsgán, nem is akarnak megválni azoktól a daraboktól, amelyeken annyit dolgoztak.
– Valós értékén úgysem lehetne eladni – állítja Cseh János arról az anorákról, amelyet elsősorban a maga igényeire szabva tervezett, a strapának, kopásnak leginkább kitett helyeken jól megerősítve. Vízhatlan anyagból készült, de szellőzőnyílások vannak rajta, 600 lejbe jönne ki az ára, de a boltban egy hasonló jó minőségű darab legalább háromszor, négyszer annyi – árulta el, hogy miért is éri meg rászánni az a varrásra időt egy nagyon elfoglalt fotósnak is.
Az biztos, hogy a ruhadarabok láttán sokakat megkísérthet a gondolat, hogy maguk is elvégezzék a tanfolyamot, míg az idő, a pénz, a kenyérkereső munka félre nem tolja e gondolatot, mégsem látjuk kizártnak, hogy megvalósuljon, amit Gáj Nándor kívánt, ha nem is éppen jövőre, de hamarosan: hogy a Szabó Kati Sportcsarnok adjon helyet a kiállításnak.