Küzdelem a járvánnyal

Az elmúlt századok járványairól számos forrásból és történelmi munkából tájékozódhatunk, de emlékművek is készültek Erdély-szerte. Ezek a vészt túlélő ember hálaadásának kifejezői voltak. Felső-Háromszéken például a kézdiszentléleki templomvár főbejáratával szemben található az egyik (képünk). A kőből készült emlékoszlop – tetején ugyancsak kő feszülettel – az 1710-es években pusztító pestisre emlékeztet, és az 1714-es évszám szerepel egyik oldalán, valamint a Kiskászon név.

Az Erdélyi Híradó 1836. november 12-i számában olvasható A Kézdi Szent Lélek, october 28kán 1836 című, első oldalas cikk:

„Kedves hazánkban a több helyen pusztító görcs betegség sok idők óta csendességben lévő falunkkal is elenyészet [?], sept. hónap 23ikán éreztetni kezdette dühét, mikor is legelőbb Berecz János nevezetű adófizető ember lett martalékja, mely háztól hat napok alatt a nevezettnek felesége, veje és két unokái kiholtak; s csak hamar több házaknál igen nagy mértékben ütütte ki magát a veszedelem; melyre a nemes 2dik gyalog székely ezered igen nagy érdemű ezredes mlgos [méltóságos] Zouba József úr a nemes ezerednél szolgáló cs. k. [császári és királyi] hadi orvosok közül Spanyik József urat a legnagyobb sietséggel kiparancsolta, ki is ezen hónap 3dikán megérkezvén ritka s éppen leírhatatlan szorgalommal követett el mindent szenvedő ember társai közt, s az akkor még igen nagy félelembe s csaknem kétségbe esett emberi nemet az által is buzdította a kölcsönös segedelemre, hogy amikor legnagyobb kínok között voltanak a szenvedők minden segedelemtől megfosztva (mert az atya gyermekeihez, férj feleségéhez s viszont a félelem miatt nem mert közelíteni), maga dörgölte szenvedő betegeit, míg utoljára néki bátorodván a kétségbe esett nép kezdett egymásnak segedelemmel lenni. Több köszönetet érdemlő tettei közt igen nevezetes az, hogy olyan betegeken is segített, a kik egészen meghűlve, feketedve, szótalan, minden öntudás nélkül megmerevedve voltanak, ha még lélekzettenek.

Ma öröm napunk van! Az irgalmasságnak Istene, ki bűneinkből ezen kemény csapása által is, mint jó atya rossz gyermekeit, magához téríteni kívánt, a megalázódott s bűnein kesergő népnek meghallgatta könyörgéseit, s bévette imádságait, s már is annyira szüntette bűneinkkel érdemlett ostorát, hogy az éjszaka egy beteghez sem hívtak, ezelőtt kevés napokkal 20at is temettünk egy nap.

Áldott az Isten! Ma csak kettőt temettünk, s a mi még örvendetesebb, september 23tól [helyesen: október 25-től!] nem volt, egész falunkban egy halottunk sincs.”

Megjegyezni kívánjuk, hogy a tudósításban szereplő Spányik József a járvány idején Kézdivásárhelyen szolgált, és első felesége a kézdiszentléleki Szijártó Amália bárónő volt, Szijártó János főhadnagy leánya. Halasi Spányik József 1809–1810-ben születhetett, polgári sebész orvosi oklevéllel rendelkezett (Kolozsvárt végzett az 1831–32-es tanévben), 1849 februárjában mint a 4. honvéd zászlóalj orvosa Vízaknán és Szászvárosnál Bem tábornok sebét is ellátta, 1891-ben hunyt el Déván.

Végezetül a szerző köszönetét fejezi ki Kutasy Tamásnak, aki Spányik doktor leszármazottjaként szolgáltatott adatokat az életveszélyben is hivatásának élő orvos felmenőjéről.