Felemelő élményt ígérnek

– Hogyan képzelik el a hőlégballonos élményrepülést?

Izolda: Kétfajta lehetőség közül lehet választani, az egyik a kötött lebegés egy helyben, ami kültéri rendezvények, fesztiválok fő látványossága lehet. Ilyenkor a hőlégballon a földhöz van rögzítve, és legtöbb 30 méter magasra emelkedik. Itt kedvet lehet kapni az igazi, „kötetlen” sétarepüléshez, amikor is körülbelül egy óra leforgása alatt A-pontból eljutunk B-pontba.

Gyula: Felszállási pontként a Perkőre gondoltunk, ami egy közeli történelmi és kulturális csomópont, ahonnan a kilátás is tökéletes, az egész Felső-háromszéki-medence látszik onnan, illetve idővel szeretnénk a környékre is terjeszkedni, Szent Anna-tó, Tusnád, Brassó, de ez még odébb van. Ami biztos, hogy páratlan élményt nyújt a ballon kosarából 360 fokban körbe tekintve, akár 1000 méter magasról megtapasztalni a repülés szabadságának érzését. Számomra nem száraz üzleti terv ez, hanem egyfajta hobbi, egy olyan sport, ami által saját álmaimat is valóra válthatom.

– Milyen célcsoportot szólít meg a szolgáltatást?

Izolda: Helyieket, akár egy adott esemény keretében, akár ha kicsit extrémebb kikapcsolódásra vágynak, vagy ha kíváncsiak a szülőföldjükre egy másik szemszögből. Természetesen az idelátogató turisták, akár belföldiek, akár külföldiek számára is egy turisztikai attrakció, különleges program lehet, megismertetni velük a környéket madártávlatból, és ez remélhetőleg a turizmus fellendítéséhez is hozzájárulna; ez lenne a cél.

– Ha jól tudom, sok tényezőtől függ a repülés.

Gyula: Igen, komoly előtanulmányok szükségesek a felszálláshoz, ami javarészt időjárásfüggő, de nemcsak. A magasság irányítható, ezt egyrészt az utasok igénye, másrészt a pillanatnyi légköri viszonyok határozzák meg. Minél hidegebb a külső hőmérséklet, annál könnyebb a hőlégballonnal magasabbra jutni. Az oldalirányú mozgás kevésbé befolyásolható, tehát A-ból a B-pontba soha nem lesz ugyanolyan a repülés, mindig máshova érkezünk. Körülbelül egy órát tart a repülés, amikor találunk egy olyan sík helyet, ahol úgy érezzük, biztonságos a leszállás, ott leszállunk.

– Milyen fázisban van most a projekt?

Izolda: A bürokrácia lassítja a folyamatot. Jelenleg mentorprogramban veszünk részt egy hasonló céggel, belátást nyerve ezáltal egy ilyen vállalkozás működésébe. Reméljük, tavasszal megnyithatjuk a céget, illetve nyár végére szeretnénk, ha elkezdődnének a felszállások.

Gyula: Kevés ilyen szolgáltatást nyújtó cég van az országban, körülbelül tíz ballon 18 pilótaengedéllyel, szóval nyitott a piac. Amíg a program elindul, szeretném, ha a vizsgákkal is meglennék, és megszerezném a pilótaengedélyt.

– Mennyire számít veszélyesnek a hőlégballonozás?

Gyula: A hőlégballon-repülés a sportrepülés legbiztonságosabb formája. Persze, mindennek megvan a maga veszélye, ám például Magyarországon, ahol nagy piaca van ennek, a nyolcvanas évektől repülnek, halálos baleset még nem fordul elő, kisebb zúzódásokon kívül komolyabb baleset nem történet. Úgy gondolom, kevésbé veszélyes, mint ha az ember megjárja Brassót, mert azon az útszakaszon igencsak gyakoriak a balesetek. Ha valakiben félsz van, tériszonyos, annak nem való. Az viszont biztos, ha az időjárási előrejelzés kedvezőtlen, akkor bárki bárhogyan erősködik, nem szállunk fel, első a biztonság. Az időjárás lesz a vállalkozás egyik meghatározó tényezője.

– Mennyi levegő kerül egy ilyen ballonba?

Gyula: Az általunk kinézett ballon 3400 légköbméteres, négy tonnát nyom, nagy tömeg, ezért is kell településektől, épületektől távol tartani. Többféle létezik, a mi ballonkosarunkban egyszerre 4 fő tud repülni a pilótán kívül. Kezdőként e mellett döntöttünk, később bővíthetjük a ballonparkot.

– Több évig éltek Dániában, milyen indíttatásból tértek haza?

Izolda: Hét év alatt rengeteg mindent átéltünk, megtapasztaltunk, de soha nem volt kérdés, hogy hazajövünk-e. Ez a szülőföldünk, itt szeretnénk olyasvalamivel foglalkozni, ami a helyhez köt, amit szeretünk, és amit hátra tudunk hagyni a gyerekünknek.

– Milyen tanulságokkal járt ez a kinti hét év?

Gyula: Sok mindenre megtanított, munkára, munkabecsületre, emberségességre, arra, hogy ne várjuk készen dolgokat, hanem dolgozzunk meg értük; ne mástól várjuk a megoldást, hanem oldjuk meg mi magunk; hogy hosszú távú célokat kell felállítani. Bárkinek ajánlom a külföldi tapasztalatszerzést egy bizonyos időre, de aztán haza kell jönni, és azt a tudást itthon, a szülőföldön kamatoztatni: globálisan gondolkodni, lokálisan cselekedni.

– Mit tanácsolnak a kezdő startuposoknak?

Gyula: Türelem és kitartás kell hozzá, de bele kell vágni, neki kell fogni. Ha az ember érleli, előbb utóbb beérik a gyümölcs, csak ki kell várni. Erdély nagy potenciállal bír, csak tudni kell kihasználni a lehetőségeket. A csodálatos környezet adott, csakúgy, mint a látnivalók, a történelmi örökségünk, ezeket kell megmutatni a turistáknak, és miért ne, akár a helyieknek is, mert nagyon sokan nem ismerik a szűkebb környezetüket sem. Ha a turisztikai cégek összedolgoznának, senkinek nem lenne nehézsége, hanem egész évben működőképesek lehetnének.

– Milyen célokat tűztek ki maguknak?

Izolda: Kezdő vállalkozásként egyelőre legalább két alkalmazottal számolunk, de szeretnénk fokozatosan bővülni, ha lehet, még egy ballont vásárolni, még egy pilótát kiképezni. Tervezünk belföldi és külföldi ballonparádékon részt venni, de nagy vágyunk, hogy mi is szervezzünk egy ilyen nem mindennapi eseményt. Milyen szép is lenne, ha mondjuk a Perkőről egyszerre tíz ballon emelkedne a magasba!