A költő végre elárulja, mit takar a kötet címe

Az Apatológia (2014) és a Levelek a szomszéd szobába (2016) után ez a szerző harmadik kötete, melyben a költő jellegzetes vallomásos lírájával találkozhat újra az olvasó.
„Finom kiállítású kötet a Fák Daphnénak (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2022), s a novellisztikus líranyelv méltó a könyvészeti küllemhez. Dimény H. Árpád írásai gyermekkorról, szerelemről, költészetről beszélnek alig központozott, szabad poétikával, a meg-megidézett Billy Collins és Wisława Szymborska szellemi védnöksége alatt. Hétköznapokra ámul cinkosan, de traumáknak is nevet tud adni Dimény költészete, melynek legszebb darabjai a férfiszólamot alanyi létbeszéddé modellálják, az önismereti kalandokat pedig társas terekben szelídítik identitássá” – írja a kötetről Halmai Tamás költő.

Mivel sokakat foglalkoztat a kötet címe, megkértük munkatársunkat, Dimény H. Árpádot magyarázza el, „mit is akar mondani/üzenni vele a költő”.

„Aki a görög mitológiát veszi alapul, a kötet címéből kiindulva, azt hiheti, hogy egy viszonzatlan szerelmi történetet olvas, és a címadó vers első sorai erre rá is játszanak. De a kötethez, a versekhez a kulcs valójában az átalakulás, a rejtőzködés. Nyilván, az már az olvasó dolga, hogy kiderítse, hogy ki miért rejtőzködik, vagy alakul át ezekben a versekben. A címbéli Daphné, a babérfává változó (driád vagyis fa) nimfa egy metafora, aki tulajdonképpen nem is szerepel a kötetben. Daphné csak egy hangzatos, jelentéstöbblettel bíró név, Daphné a babérkoszorú, Daphné maga a vers, és máris úton vagyunk afelé, hogy kimondjuk: akkor a költő Apolló. Róla pedig tudjuk, hogy a költészet, a zene, a tánc, a művészetek, a férfiszépség és a tökéletesség istene. Na tessék, a költők már csak ilyenek… Viszont Daphné, a babérfa szent és örök, egy mindig zöld fa, amely leveleivel megkoronázza a győztes hősöket… De akkor miért Fák Daphnénak a címe, miért ajánl Apolló, a költő fákat Daphnénak? Talán nem is Daphnén, de nem is Apollón van a hangsúly. Remélem, sikerült jól összezavarnom a kedves olvasókat, hiszen ezért van a költészet, a versek, hogy gondolatokat ébresszenek, hogy tovább álmodhassuk, mi lett volna, ha…” – írja a Székely Hírmondó olvasóinak Dimény H. Árpád.