Magyarból is lehet jó alpesi síző

– A tavalyi jó eredmények, a világbajnokságon elért 13. hely, illetve több világkupás pontszerző hely után idén nagyok az elvárások. Az első versenyeken, Beaver Creekben, majd Lake Louise-ban, de St. Moritz-ban sem olyan eredményt ért el, mint amilyet várt. Ebben az idényben eddig a 35. hely volt a legjobb. Hogyan lehetett az első 12 közé bekerülni?

– Én mindig is tudtam, hogy képes vagyok erre, főleg a tavalyi eredmények után, de nemcsak én, az edzőim is mindig hittek bennem. Nem ez az eredmény a meglepetés, hanem az év eleji gyengébb formám. Éppen ezért nem is a helyezés az igazán elképesztő, hanem a 4-5 másodperces időeredmény-javulás. Aki ért hozzá, az tudja, hogy ez óriási dolog. Úgy gondolom, hogy a nyáron begyakorolt technikám most érett be, mert egy dolog edzésen jól menni, és egy teljesen más közeg a verseny. Sok híres és jó osztrák sízővel edzettem együtt, akiknél például a tréningeken sorra jobbat teljesítettem, aztán a versenyeken eddig nem tudtam őket megelőzni.

– De ez a 12. hely még a verseny előtti edzéseken sem látszott. Mennyit gyakorolhatott a versenypályán?

– A múlt héten kétszer mehettem le a pályán, a harmadik lesiklás már élesben, a versenyen volt. Az utolsó edzésen még a leglassúbb voltam, a lécemmel sem volt minden rendben. Egyébként egy szép, széles, tágas pálya a Val d\'Isere-i, nem túl meredek, van benne lapos rész is, ahol csúsztatni kell a léceket.

– Lesiklás közben érezte, hogy ennyire jó az időeredmény?

– Annyit éreztem verseny közben, hogy gyorsabb vagyok (utólag megtudtam, hogy 96.04 km/óra volt az átlagsebességem). Van a pályán két-három ugrató, ezeken nagyobbat ugrattam most, mint edzésen, és ezáltal jobban kijöttek az ívek. Mikor beértem a célba, akkor több versenyző visítozott, láttam a helyezést, én is örültem, de visszafogtam magam. Aztán több edző is odajött gratulálni. Utólag láttam a verseny aprólékos elemzését, a pálya utolsó szakaszán például a hatodik legjobb időt értem el, a sebességem viszont a mérési pontnál a harmadik legnagyobb volt, több mint 115 km/ óra!

– Megünnepelték a sikert?

– Autóba ültünk az edzőmmel, és meg sem álltunk Budapestig. Innen haza Csíkszeredába, a karácsonyt itthon töltöm szüleimmel. Van három pihenőnapom, ez csupán annyit jelent, hogy nem sízek, de a szárazedzést nem hagyom ki. Aztán 28-án már utazok vissza Ausztriába, ahol szilveszter napján is lesz havas edzésem. A verseny utáni estén az edzőmmel koccintunk, de soha nincs hajnalig tartó bulizás. Az ünnepek alatt is csak egy-két sör fér bele az estébe, arra kifejezetten odafigyelek, hogy ne éjszakázzak.

– Mekkora felelősség ez az eredmény? Most már nem nagyon adhatja lejjebb?

– Én mindig is tudtam, hogy egy magyarból is lehet jó síző. Végre hivatalosan is bebizonyítottam, hogy ez nem halandzsa. A 12. hely mindenképp önbizalmat ad, de persze, valahol teher is. Nehéz lesz mindezt megtartani. Az olimpia előtt még három világkupaversenyem van, most ezekre koncentrálok. De legfőképp azt tartom szem előtt, hogy nemcsak a csúcsra kell eljutni, hanem ott is kell maradni!