Fotó: Boda L. Gergely
Nem sikerült története során első ízben bejutnia a marosvásárhelyi BC Mureş férfi kosárlabdacsapatának a legjobb négy közé a Románia kupában, az Elba Temesvár elleni negyeddöntőbeli visszavágó mégsem tekinthető kudarcnak. Cooley visszatérése más külsőt kölcsönzött az együttesnek, s a tízpontos győzelem mégiscsak győzelem. Ennél többet nem engedtek azonban a játékvezetők...
2009. november 11., 22:382009. november 11., 22:38
2009. november 12., 12:212009. november 12., 12:21
Fotó: Boda L. Gergely
A házigazda együttesből többen is hiányoztak: ha a bokasérüléssel küszködő Tomics a hatodik külföldiként nem került fel a lapra (más szóval: ha nem sérült, akkor valamelyik másik külföldinek kellett volna kimaradnia a keretből), a szombati mérkőzésen megsérült Vajda (a térde dagadt meg), illetve a kificamított könyökű Hallai nagyon hiányzott. S ebben az esetben sem arról van szó, hogy Jakab, vagy Vlaicu nem igyekeztek, vagy rosszul játszottak volna, Prakuraitis azonban csupán hét játékosra támaszkodhatott.
Ilyen körülmények között, a tízpontos siker több, mint jó eredmény, a keserűség abból fakad, hogy még ennél is jobb volt a hazai együttes, uralta az első perctől szinte az utolsóig a mérkőzést, s minden szempontból megérdemelte volna, hogy megfordítsa az első találkozó 14 pontos hátrányát. Hogy ez ne történjen meg, arról azonban a játékvezetők gondoskodtak...
Az első félidő végén kilencpontos előnnyel vonultak pihenni a csapatok, amely egyértelmű marosvásárhelyi fölényt jelzett. Peciukas volt a „felelős” a hárompontosokért, Masiulis pedig ismét a palánk alatti terület ura volt. Cooley láthatóan nehezen melegedett be, több kísérlete kimaradt, de így is akkora segítséget nyújtott a csapatnak (nincs többé totojázás a labdafelhozatalkor, a többieknek lekerült a válláról a labda felhozásának terhe), hogy fel kell tennünk a kérdést, mi lesz, ha a legjobb formában fog játszani?
Mindez az első mérkőzésen összegyűlt hátrány megfordítását vetítette előre, ami viszonylag rövid idő alatt be is következett, hisz a BC Mureş 16 pontos előnyre tett szert. S ekkor lépett színre a Vinaşi – Grigoraş „(i)gazságosztó” duó, amelynek időnként Ioniţă is tercelt, s három perc alatt hat pontra csökkentették elképesztőbbnél elképesztőbb ítéleteikkel a hazai előnyt. A kicsit erélyesebben tiltakozó Peciukas kapott egy technikai intést is, csak hogy jelezzék: itt az történik, amit ők akarnak.
Egészen félelmetes játékvezetést láttunk ettől a pillanattól kezdve a találkozó végéig, szinte mindig egy irányba mutattak, időnként pedig, amikor elég kevésre csökkent a különbség, akkor fordítva is, hogy ne legyen túlságosan feltűnő.
Az utolsó néhány másodperc így is izgalmasra sikerült, három és fél másodperccel a vége előtt 12 pontra nőtt a különbség, Markovics azonban értékesítte mindkét szabaddobást, amelyeket a taktikai szabálytalankodásért ítéltek meg, Pociukonis utolsó hárompontos kísérlete pedig kimaradt (neki nem mentek ezen az estén a távoli dobások, hétből hetet hagyott ki), így Temesvár játszhat a négyes döntőben.
BC Mureş – Elba Temesvár 76:66 (23:18, 18:14, 19:19, 16:15)
Vezették: Doru Vinaşi (Kolozsvár), Laurenţiu Grigoraş (Buzău), Liviu Ioniţă (Bukarest)
BC Mureş: Peciukas 18 (4), Pociukonis 14, Masiulis 12, Cooley 10 (2), Sheard 9 (2), Vlaicu 7, Jakab 6.
Elba Temesvár: Markovics 23 (5), Dzsambics 18 (2), Pesics 14, Păltinişanu 11, Tudosă, Velicskovics, Grubisics.