Játékos Dániában, vagy edző Svájcban – a család érdekében dönt

– Mikor, hol és milyen eredményekkel fejezted be a 2010/2011-es szezont?

– Az idényt Dániában fejeztem be. Nagyon jó kezdet után – az első félév végén, januárban még nagyon jól álltunk, a jó formánk áprilisig tartott – az egész munkánkat elbuktuk. Az alapszakasz végéig minden rendben volt, de a rájátszásban mindent elpazaroltunk, így nyolcadikok lettünk.

– Megszületett a kislányod. Ez mennyiben befolyásolta tevékenységedet?

– A kislányom megszületése óta felvillanyozódtam, és még nagyobb ambícióval folytatom karrieremet. Erőt ad nekem a kislányom és a családom, éppen ezért a család az első és annak érdekében, illetve függvényében választom ki, hogy melyik országban, melyik csapatnál folytatom pályafutásomat, persze az ajánlatok függvényében. A család pótolhatatlan.

– Merre tovább? Hol folytatod, melyik csapatokkal folytatsz tárgyalásokat?

– Mostani csapatom szeretné, ha maradnék. Más dán együttes is szívesen látna a keretben, én viszont amennyiben úgy döntök, hogy folytatom a magasszintű sportot, akkor a jelenlegi egyesületnél maradok. Kerestek Franciaországból, Izlandról, ahol több évet játszottam, Németországból, és kaptam edző-játékos ajánlatot Svájcból (ebben a ligában is megfordultam már korábban). Döntésemet a családom érdekében fogom meghozni. Jelenleg két lehetőséget látok: folytatom a pályán Dániában, vagy edzősködöm Svájcban.

– Egyre közeledik az Olimpia. Hogy érzed, van esély arra, hogy részt vegyél rajta?

– Ez nagyon bonyolult téma. Lehetőség és érdeklődés van mindkét fél részéről, de minden attól függ, hogy miként döntök a folytatásról: maradok-e Dániában játékosként, vagy Svájcban kezdek edzősködni? Nehéz döntés.

– Mi a helyzet a tunéziai válogatott háza táján? Hát a románoknál, hívtak-e (megint)? Igényelted-e a magyar állampolgárságot, hívtak-e esetleg a magyar válogatottba?

– Válogatottként csak a tunéziai válogatott létezik. Magyarországon vannak klasszis kapusok, tehát ez nem téma, mert a magyar kézilabdában nagyon jó kapusok vannak és voltak, és a jövőt látva lesznek is. Én a tunéziai válogatottban kaptam anno esélyt, és ezt soha nem felejtem el, mindig hűséges leszek nekik ezért.

– Vásárhelyen egyre erősebb a csapatsportélet, első osztályos a női és férfi nagypályás foci, a férfi teremfoci, a férfi kosárlabda, a férfi és női röplabda, másodosztályos a női kézilabda. Szerinted van-e hely még például egy férfi kézilabdacsapat számára?

– Szívem szerint lenne, de nehéz a városnak több magas szintű csapatot tartani, a gazdasági-pénzügyi realitást kell nézni. Más országokban (Dánia, Németország), ahol van magasszintű kézilabda, ott nincs más magasszintű sport. Ha végignézzük a Bundesliga-tabellát, csak Hamburg az a város, ahol van foci és kézilabda egyaránt, és Berlin, ahol az első osztályos kosárlabda és kézilabda mellett második ligás a Hertha Berlin focicsapat. Szerintem minden sportágat kell segíteni és támogatni, viszont a nagyobb támogatást azoknak kell adni, akik eredményt hoznak a városnak.