Elhunyt Czáka Zoltán, az 1949-es csíki hokicsapat tagja

A közkedvelt, Duda becenéven ismert sportember 1932. december 2-án született Csíkszeredá­ban. Kiváló sporttehetség volt, több sportágat is űzött, kézilabdázott, kosárlabdázott, atletizált, birkózott, bokszolt, egy idényben pedig még a Steaua leigazolt labdarúgója is volt, nagy sikereit mégis a jégkorong hozta meg. Alig 17 évesen tagja volt az első csíkszeredai bajnokcsapatnak, az 1949-ben aranyérmet szerzett IPEIL-nek, majd az 1950-ben kupát elhódító együttesnek. Az érettségi után Kolozsvárra felvételizett, be is jutott a Bolyai Egyetem matematika-fizika szakára, ahol azonban csak egy hónapig diákoskodott, mert átment az akkor alakuló bukaresti katonacsapathoz, a Hadsereg Központi Házához (CCA), a mostani Steaua elődjéhez, melynek színeiben számos bajnoki címet nyert.

„Együtt kerültünk be a válogatottba, és végig jó barátok maradtunk” – emlékezik vissza Takács István, a csapattárs, akivel 1949-ben bajnoki címet nyertek Csíkszeredának. Czáka felnőtt válogatottságának első fontos állomása az 1951-ben Brassó-Pojánán megrendezett Főiskolás Világbajnokság volt, majd évtizedeken keresztül meghatározó játékosa volt a romániai válogatottnak, mellyel két olimpiára jutott ki, 1964-ben Innsbruckban, 1968-ban Grenoble-ben vett részt ötkarikás játékokon. Közben elvégezte a testnevelési főiskolát, edző lett, a Steaua és a válogatott is – többek között – neki köszönheti, hogy nemzetközileg jó eredményeket ért el az 1970-es és 1980-as években. Gazdag sportolói pályafutását sportmesteri, majd érdemes sportmesteri címmel jutalmazták, később érdemes edzői címmel tüntették ki. Csíkszereda csapatát kétszer készítette fel, az 1980-as évek közepén, illetve az 1990-es évek végén, de – sajnos – mindkét alkalommal csak rövid ideig lehetett a Sportklub kispadján. A rendszerváltozás után egy ideig Csíkszeredában, a szülői házban lakott, majd miután ezt eladták, leköltözött Tusnádfürdőre, ahol magányosan élt, távol maradt a romániai hokivilág zajos csatározásaitól.

Példamutató viselkedésével, kitar­tá­sával mindenütt elismerést vívott ki magának. Mindig szeretettel emlékezett vissza gyermekkori éveire, a hittanórákra, a ministrálásokra, a cserkészfoglalkozásokra és a gimnáziumi évekre, ahol kiváló tudással és értékekkel tarisznyálták fel egész életre. Szerette a művészetet, a zenét, érdekelte a sportvilág minden történése, előrehaladott, betegséggel küszködő korában is sokat sétált, otthon pedig rendszeresen hallgatta a Marosvásárhelyi és Kossuth rádiót.

Számos barátod, ismerősöd, rajongód és csapattársad nevében: Isten veled, Duda, nyugodjál csendesen, békességben!