A politikusok kegyetlenül súlyosbították ebben az évben a gazdasági helyzetet. Nem csak a válságnak, de politikusainknak is, az egész politikai palettának (szinte azt írtam, elitnek), balról szélsőjobbig, hálásan megköszönhetjük, hogy nehezebb lesz a jövő esztendőnk. Nem tudom, hogy az emberek nagy többsége miképpen nyugtázza magában majd az elmúló évet? Az biztos, hogy számot vetni nem könnyű, mert ennek az évnek a végén gazdaságilag is, s ennek következményeképpen részben emberileg is, majd ha megszámláltatunk, könnyűnek fogunk találtatni.
S vajon a jövőre vonatkozó fogadalmaink milyenek lehetnek? Merjünk-e tervezni és elképzeléseket, ha mégoly haloványakat is, megfogalmazni? Nehéz lesz. Talán könnyebb lenne, ha nem dúlt volna olyan kegyetlenül a hatalmi harc ebben az évben, ha nem akart volna mindenképpen kormányt buktatni és kormányra kerülni, a választások miatt, a Boc- és Băsescu-ellenes nagykoalíció, ha hagyják dolgozni a kormányt, még egy pár hónapig, úgy amilyen szerencsétlen és bogos, akarom mondani, Boc-os volt. Most hogy szidják a PSD-sek azt a kormányt! Vagyis saját magukat, amiben oroszlánrésszel vettek részt, addig, amíg zseniális kifogás került, hogy győzedelmesen kivonuljanak belőle, felajánlva a látszatnyugalmat, a látszategységet, s a Grál lovagot, (akinek feladata mindenkoron a bajbajutottak megsegítése!), nem érdekelve, hogy nap mint nap romlik az ország, a cégek és az emberek gazdasági helyzete. Nem, semmilyen ár sem volt drága a hatalomért, miközben a mi jólétünkért való aggodalmaikról és egyedüli üdvös és üdvösebb megoldásokról beszéltek. A demokrata, csillogó jövőről, a fejlődésről. Lehet, csak annyi kellett volna, hogy hagyják dolgozni választásokig a kormányt? Ma már túl lennénk egy csomó nyomorúságon, leépítésen, átszervezésen, idejében megkapjuk azt az anyaszomorító IMF-es kölcsön mostani részét, s akkor egy kicsit talán tervezgethetnénk a jövő évet. Talán a költségvetés is meglett volna idejében, mert ez már úgysem kormány- hanem IMF-függő, s amint már többször is mondtam, tudnánk, hogy lesz-e átalányadó, mikróadó és le- és felemelése az áfának, helyi -és jövedéki adóknak s kitudja még mi mindennek.( Azt mindenképpen már tudjuk, hogy a számviteli törvények, rendelkezések soha nem látott mértékben változnak január 1-től és ehhez jön még millió egyéb).
Na, de, nekünk azt mondták, hogy a múlt és jövő között kell választanunk, amikor elnököt választunk. Nem hallgattunk a jó(?!) szóra, a jelek szerint a múltat választottuk, akkor most a múltban fogunk élni? A múltat nem lehet megtervezni, az biztos, de most akkor ki mondja meg, vagy mondja meg már valaki, hogy, jó lesz-e így ez a jövő nekünk, tehetünk-e erre újévi fogadalmakat?
S ha például, Isten ments, ez a koalíció is felbomlik, mert valaki meggyőzi a liberálisokat, hogy lehet élni a kormányzáson kívül is, csak nem érdemes? Na ugye, hogy mindjárt megváltozik a konjunktúra? A sokat szidott és gyalázott Neptun istenség rajtunk kegyetlen bosszút áll, hamar a szigonyára tűz, felnyársal, lenyel s akkor mi lesz? Na jó, inkább nem képzelődök, s nem ajánlom másnak sem, csak ezek után mondaná meg valaki, éppen úgy, mint választáskor, hogy milyen lóra tegyünk, mert akkor tudjuk tapasztalatból, hogy arra fordítva érdemes ülni, úgy székelyesen, csak azért is! S emiatt, legalább egy pár embernek ismét szerencséje vagy hatalma lesz, s akik a mi újévi fogadalmainkat álmodhatják meg jövőre. Helyettünk? Értünk? Na, jó higgyük azt, hogy értünk – álmodozni csak lehet, legalább Szilveszter éjjelén.
Vidám, pezsgős fogadkozást, válság-és fájdalommentes, boldog, új évet kívánok!
A szerző könyvszakértő, könyvvizsgáló, adótanácsadó (Panaudit)