Újabb pofonok előtt

Alig van olyan háztartás az országban, amelyet nem érintettek a történések, ahol a csökkentett bérek, az elbocsátások, a drágítások miatt ne kellett volna átgondolni a családi költségvetést. Traian Băsescu államfő egy évvel ezelőtt nyúlt át a miniszterelnök feje fölött és jelentette be helyette, hogy lefaragják a béreket a közszférában, mérsékelik a szociális juttatásokat és csökkentik a nyugdíjakat. Az utóbbit az Alkotmánybíróság megakasztotta, így helyette áfaemelés következett. Hidegfejű elemzők szerint az áfaemelés jóval keményebben hatott, mint azt a nyugdíjcsökkentés tette volna, mert a már megroggyant magánszektort is sújtotta. A végeredményt tekintve teljesen mindegy, hogy milyen módszereket használ a kormány, azt senki sem szereti, ha az állam a zsebében turkál.

Még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy kemény böjtre fogtak mindannyiunkat, hanem hogy nem került elérhető közelségbe a stabilitás, a fellendülésről nem is beszélve. Már-már úgy néz ki, semmi értelme nem volt az egésznek, mert nem vitt bennünket előre. Ez azonban nem egészen igaz, mert valószínűleg sokkal nagyobb baj lett volna, ha a kormány nem kezdi meg a kiadások csökkentését, és nem tesz erőfeszítéseket a bevételek növeléséért. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy sikerült elkerülni a teljes csődöt, inkább úgy látszik, csak elodázni lehetett.

Maga a módszer, ahogy a kormány nekilátott meghozni, majd gyakorlatba ültetni az intézkedéseket, már elég volt ahhoz, hogy megágyazzon a tartós bizonytalanságnak. A fejetlen kapkodás, a félig kidolgozott vagy egymásnak ellentmondó jogszabályok sem segítettek. A havi rendszerességgel meghirdetett intézményi reform ugyancsak akadozik, az egyedüli, amit maradéktalanul sikerült létrehozni eddig, az egy lepukkant kuplerájhoz hasonlít.

Hátravan még legkevesebb két kemény mélyütés: a fűtési szubvenció eltörlése az ősztől, illetve a jövő évi parlamenti és helyhatósági választás. Az előbbi egyértelműen padlóra küld mindenkit, aki a fűtésnek mostanig nem az előállítási, hanem az állami és helyi támogatással mérsékelt fogyasztói árát fizette. A választások normális helyeken bizalommal és reménnyel kellene eltöltsék az embereket, csakhogy Romániáról van szó, ahol minden fordítva szokott elsülni. A várható ígéretcunami ugyanis letarolhatja mindazt, ami még lábon áll. Borzasztó belegondolni, hogy valójában nincs is, amiből választhatnánk. Ha a jelenlegi kormányerőket nézzük, kétségbeejtő a helyzet. Ha az ellenzéket, sírva fakadunk.