Stratégiák és stratégák hiánya

Már előre ráz a hideg, mert azt hallom, hogy a kormány újabb, vállalkozói szférát támogató stratégiát akar kidolgoztatni. Persze sok, sok uniós pénzből, úgy kábé három millió lejért. Már meg is van a nyertes, két olasz és egy román tanácsadó cég közös pályázata formájában. Ezeknek az a feladata, hogy olyan stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek segítik a kormányt a vállalkozóbarát környezet megteremtésében és amelyek feljavítják a gazdasági minisztériumot, hogy jobban menjen neki a stratégiai tervezés, az elemzés, az értékelés és a megvalósítások követése.

Ha ez is olyan lesz, mint a többi, lassan senki sem marad vállalkozói szinten, aki az elképzeléseket életbe ültesse.

Mert a kormány eddigi, mindenféle elképzelései, amelyeket a válság ellen vagy a vállalkozások megsegítésere hozott, a “ jó szándék ellenére” is, romboló hatású stratégiák voltak. Mostanig azt történt, hogy egyet akartak (jót!) és teljesen más lett a végkimenet. Annyira volt nemes ez a segítség, mint Mórickáé és Pistikéé, az öreg nénivel. Nem akart buszra ülni és mégis buszra ültették, eredetileg nem akart átmenni a forgalmas úttesten és mégis átvezették.

Például fennen harangozták, és törvényt is hoztak rá, hogy milyen jó lesz nekünk, ha eszközökre, gépekre, berendezésekre költjük a nyereségünket, mert akkor a befektetett nyereséget nem kell adózni.

Kiderült, hogy hiába van ez a támogatás nem lehet élni vele, annak a szektornak, akinek szánták, a válságos szél elfújta a nyereségét. S azonkívül annyira kucifántos, behatárolt, hogy ezt székelyül úgy hívják: Nesze semmi fogd meg jól!

Vagy lásd a vállalkozói környezet, ocsútól való megtisztításának szándékával létrehozott Pogea-féle forfetáris adót. Ami az elfekvő készlettől, a rossz kis cégektől akarta, állítólag, megszabadítani az országot és úgy mellékesen egy kis pénzt is beszedni az államkasszába. Ennek a jó szándéknak a hatása ebben az évben másodszor fog robbanni és orkánszerűen fogja elseperni a fennmaradt, a tavaly évet betegesen átkínlódó, de mindvégig reménykedő, több mint 100 000 mikrós céget. A tavalyi akció gyógyíthatatlan sebeket ütött: a munkanélküliek hadát produkálta, a vállalkozói kedvet több tízezer emberből végleg kivette, és válságos időben, amikor spórolni kellett volna, sok száz millió lejt vett ki a családi kasszákból, a felszámolásokkal és a felfüggesztésekkel járó kiadások címén. Az idén ez nemsokára megismétlődik. Minden egyéb, eddigi rendelkezés, amit az államkassza pár lejes feltöltésére hoztak, a vállalkozások ellenében történt, például a le nem írható üzemanyag költség, a cégautó áfájának le nem vonhatósága stb. és bumerángként ütött vissza a vállalkozói szektorból, a szürke és fekete területre nyomva, kényszerítve kis vállalkozók sok ezres hadát.

Egy kis beismeréstől, egy kis hamuszórástól sohasem szól a fáma: hogy mennyire rosszul tették, hogy hibát követtek el, tényleg nem volt jó ötlet, satöbbi. De nem, még mintha most is, továbbra is csak víz alá akarnák nyomni a fejünket, olyanokat találnak ki. De azt hiszem nem is stratégiából és stratégákból van hiány.

És hiába most a projektes, szép szándékok, hogy három területen dolgoznak ki segítő irányvonalakat: támogatják a hatékony beruházásokat, fejlesztéseket, ösztönzik és segítik a vállalkozói kezdeményezéseket és a szellemi szabadfoglalkozásúak tevékenységét. Hisszük, ha látjuk.

Miután a meglévő cégeket is így kizsigerelték, annyi mindent elrontottak, már senki sem hisz semminek. Legkevésbé mi, vállalkozók és szellemi szabadfoglalkozásúak. Továbbra gyanakvással telve és erősen behúzva tartjuk a nyakunkat, jó „en garde”-ban lenni, mert nem tudhatjuk mikor és mivel csap rá a kormány ismét a fejünkre, segítő stratégia címszó alatt.

A szerző könyvszakértő, könyvvizsgáló, adótanácsadó (Panaudit)