Ország és állam

Amióta kiderült, hogy Herta Müller, Temesváron született német írónő kapja az irodalmi Nobel-díjat, azóta van a román társadalom vele kapcsolatban tudathasadásos állapotban. Miközben nagyon szeretnék, ha a díj Románia érdeme lenne (mint ahogy bizonyos tekintetben az is, hisz a diktatúra emléke Müller számára kiapadhatatlan ihletforrás), nem, vagy csak nagyon nehezen tudják elfogadni, hogy az írónő nem hagy fel a romániai társadalom kritikájával. Nem tud, de nem is akar eltekinteni attól, hogy az 1989-es fordulat csupán egy társadalmi rendet döntött meg, az ebben nevelkedett uralkodó réteg gondolkodásmódját átmentette a jelenkorba is. S ezt aligha kell magyarázni nekünk, akik ezt ma is állandó jelleggel a bőrünkön érezzük.

Csakhogy a közvélemény-formáló román vezető réteg számára ez olyan kényelmetlen észrevétel, aminek a galuskáját nehezen tudják lenyelni. Így folyton arról faggatják – s tették a Nobel-díj e heti átvétele előtt is – a mai romániai valóságot is élesen kritizáló írónőt (hogy csak a Marosvásárhelyre tervezett tömeggyilkos tábornok, Şefan Guşă szobra elleni állásfoglalását említsük), hogy mégis – mintha saját szülőföldje ellen beszélne – tud-e mondani valami pozitívat is Romániáról.

„Igen – mondta Herta Müller – nagyon sok szépet tudok mondani az országról, de nem az államról” – hangzott az elgondolkodtató megállapítás.

S nem lehet nem egyetérteni vele. Mert az ország mi vagyunk, az állam pedig aki megregulázza szabadságvágyunkat. Az ország a Hargita csúcsa, a szovátai Medve-tó, a bözödújfalusi templom árva tornya, az állam, amely utóbbi elárasztását elrendelte. Az ország az egyszerű szavazópolgár, az állam amely hazugságokkal, csalással semmibe veszi az akaratát, az ország az értékteremtő ember, az állam, amely a hasznot lefölözi, az ország az adófizető, az állam, amely a befizetett adót elherdálja, az ország a nép, az állam a nyakába ültetett élősködő.

Herta Müller, miután Romániához fűződő viszonyáról faggatják, értelemszerűen a román nép és nyelv értékeit emeli ki azzal a titkosszolgálati állammal szemben, amely húsz évvel a temesvári események után is képes masszív választási csalások véghezvitelére. Egy Nobel-díj presztízse áll a szavai mögött. Talál-e valaha Romániában hallgató fülekre?