Kaptunk kormányt karácsonyra!

Igazuk lett a politikai elemzőknek, karácsonyra beiktatták az új kormányt. Emil Boc kissé (sokak szerint nem eléggé) felfrissített kabinetje még több szavazatot is kapott a beiktatáskor, mint a demokrata-liberálisok és szövetségeseik összesített szavazatszáma a képviselőházban és szenátusban, ami jelzi, hogy a választottjainknak nem igazán fűlt a foguk az előrehozott választásokhoz, amin legfeljebb csak az csodálkozhat, aki tényként kezeli a politikusok kampányban, vagy politikai nyilatkozatként elhangzó bejelentéseit.

A szociáldemokrata és liberális ellenzék persze prüszköl és lázadozik a felszínen, de valójában a mélyben örül annak, hogy van aki elvigye a rendkívül nehéznek ígérkező 2010-es évben a balhét. Mert hogy lesz amit elvinni, az egyszer százas!

Ilyen tekintetben rendkívül figyelemre méltó több meghatározó liberális vezető bejelentése, amely szerint nincs mit az RMDSZ szemére vetniük, amiért utóbbi alakulat hozzácsapódott a Boc-kormányhoz. Ez pedig kissé mélyebb olvasatban azt jelenti, gyakorlatilag a liberálisok küldték Băsescu karjaiba Markó Béláékat titkosan (vagy nem is annyira?) azt szuggerálva, hogy az RMDSZ veszíthet a legkevesebbet azzal, hogy kormányzati szerepet vállal, hiszen „stabil választóréteggel” rendelkezik, míg a liberális váltás a kampányban történtek után nagy valószínűséggel jelentős presztízsveszteséggel járna a számukra.

Hogy a magyar érdekképviselet vezetősége mennyire hallgatott az ajánlásra, illetve mennyire az ismét szétosztásra kerülő vezető pozíciók megszerzése érdekelte (nagyon nehéz ám hirtelen mit kezdeni több száz dekoncentrált intézmény állás nélkül maradt vezetőjével), az nehezen behatárolható. Abban azonban sajnos egészen biztosak lehetünk, hogy ama bizonyos „stabil választóréteg” újabb jelentős hányada ábrándult ki eme pálfordulás miatt a szervezetből, s ne legyen igazam, de ennek meg lesz még a böjtje is, nem csak magára az RMDSZ-re, de az egész erdélyi magyarságra nézve is.

Az átlagember ugyanis nem képes érzelmileg semlegesen politizálni, számára vagy az negatívum, hogy a szervezet hirtelen kiegyezett az alkotmány előírásait saját kénye és kedve szerint értelmezgető államelnökkel, vagy amennyiben már eleve nem vette számba az RMDSZ ajánlását az államelnöki szavazás második fordulójában, akkor ez a lépés csak megerősítheti a meggyőződését, hogy a szervezet nem méltó a bizalmára.

Furcsa egyébként, hogy éppen ezek a magyar szavazók, akik nélkül Băsescu nem kapta volna meg a második mandátumát, s akik gyakorlatilag az RMDSZ-t szankcionálták választásukkal, ők segítették most kormányra a magyar érdekképviseletet, sokkal nagyobb befolyással, mint a Johannis-kormányban bírt volna a szervezet.