Isa, por és hamu

Ha valaki kételkedett volna abban, hogy az ember csupán játékszer a Természet markában, az izlandi vulkáni kitörés ráébreszthette, hogy fajunk mennyire rabja önmaga teremtette civilizációjának. Hisz látszólag nem történt semmi tragikus: kitört egy vulkán azon a szigeten, ahol ez a jelenség szinte mindennapos, az csupán véletlen, hogy a krátert éppen vastag jégpáncél borította, ami egy ideig lefojtotta a katlant, hogy az elemi erővel való kitörés hatalmas por- és hamufelhőt kerekítsen Európa fölé.

Ha ez egy-két évszázada történik – mint ahogy a 19. század elején is, amikor hasonló jelenség következett be – az emberiség jelentős része még csak tudomást sem szerez a kitörésről, esze ágában sem lenne hamufelhőket kémlelni az égen, s ha éppen Bécsbe készülne, tisztában lenne vele, hogy egy hetes útra vállalkozik. Legfennebb csodálkozna azon, hogy lám, az idén mintha kevésbé lenne meleg, feljegyezné az unokáknak, hogy ebben az évben rövidebb, és szokatlan jelenségekkel volt teletűzdelve a nyár, de a tudósok szűk rétegén kívül szinte senki sem hozná ezt összefüggésbe egy távoli, ismeretlen sziget vulkánkitörésével, s minden bizonnyal szembe is nevetné azt, aki ezzel hozakodna neki elő.

Ma azonban? A civilizációnak annyira részévé vált a légiközlekedés, hogy a felhő miatt lezárt légtér nem csupán kényelmetlenséget eredményez utasok millióinak világszerte, hanem feje tetejére állítja a világ gazdaságát, elképesztő veszteségeket eredményez, s veszélybe sodorja a pénzügyi válságból való kilábalást is. Mindezt miért? Mert a modern ember nem csupán roppant kényelmessé tette a saját életét, hanem elfelejtett eme jótétemények nélkül élni. S ha valaki, aki nem utazik rendszeresen repülővel, ezt nehezen érti meg, az képzelje el, hogy vajon hogyan boldogulna, ha holnaptól nem lenne például villanyáram.

Ja, s ha már a korszerű társadalomban az egyén kiszolgáltatottságáról szólunk, Marosvásárhelyen lassan megirigyelhetjük azokat az őseinket, akik egész egyszerűen kiszekereztek az erdőbe, s fát vágtak, ha nem akartak télvíz idején fagyoskodni. Nekünk ez a luxus ugyanis nem adatik meg, mert egyes döntőhozók, hideg számításból, vagy nemtörődömségből egyszerűen elzárták a gázcsapokat, s így azok sem részesülhetnek fűtésben (márpedig hűvös még a tavasz) meg meleg vízben, akik egyébként rendszeresen törlesztették a számláikat. S ha már az irigyelt ősöket említjük, mosakodhatunk akár ők: lavórban. Persze csak addig, míg a konyhában legalább van mivel vizet melegíteni…

A vulkánkitörés és a hőenergia megvonása között azonban van egy apró, de annál lényegibb különbség: míg előzőt csupán a jóisten befolyásolhatja, a civilizációs vívmányoknak való kiszolgáltatottság utóbbi példája nagyon is emberi befolyásoltságú. Hogy ne kezdjük magyarázni, hogy némelyek nagyon rövidesen jelentős mennyiségű egyéni kiskazánnal jelentkeznek majd a piacon, s a gázszolgáltató is kaszálhat a nagyobb fogyasztás következtében.

Hogy a központi hő olcsóbb, környezeti és minden egyéb megfontolásból korszerűbb, takarékosabb és elegánsabb? Az nem fontos, hisz mégiscsak félre kell tenniük az illetőknek is egy újabb vulkánkitörés miatti nehéz napokra!

A többiek pedig isa, pur és chomuv lehetnek, az sem érdekel senkit…