Gyurcsány székely harisnyában

A kettős állampolgárság megadását célzó magyarországi törekvésekről írt a Süddeutsche Zeitung hétfőn, Egy idegen anyaország útlevele című cikkében. A liberális német lap tudósítója, Michael Frank bécsi keltezésű írásának alcímében azt emeli ki, hogy a magyar jobboldal a szomszédos országokban élő valamennyi magyart honfitárssá akarja tenni, ami – mint fogalmazott – egy olyan, helytelen gesztus, amelyre számos példa van már. A tudósító előrebocsájtja, hogy Magyarországon az áprilisi választások eredményeként a „néptribun” Orbán Viktor vezette nemzeti konzervatív Fidesz – ha a közvélemény-kutatások nem tévednek – nagy, akár kétharmados többséghez is juthat a parlamentben, s a szomszédos országok politikusai „rettegnek” ettől. Michael Frank ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a tervnek vannak „előfutárai”. Így – mint írja – Európai Unión kívüli országok állampolgárai a kettős állampolgárság révén mind gyakrabban válnak rövid úton uniós állampolgárokká. Brüsszelben tanácstalanság uralkodik azzal kapcsolatban, miként reagáljanak erre a fejleményre – véli a tudósító, s felveti a kérdést, vajon egy európai állampolgárság segítene-e a más országokkal szembeni, hasonló nemzeti túlkapások megelőzésében? A lap emlékeztetett arra, hogy 2004-ben az ellenzéki Fidesz kezdeményezésére Magyarországon már tartottak egy népszavazást a kettős állampolgárság bevezetéséről. Az akkori szocialista-szabad demokrata koalíció ellenezte a lépést, s a referendum elbukott. A tudósító úgy vélekedett: a kontinentális identitás erősítése érdekében (s a román, a magyar, vagy a bolgár kettős állampolgárság helyett) talán okosabb lenne az európai uniós állampolgárság bevezetése, annak minden nagyvonalúságával együtt, de szigorúan kizárva azokat a csoportokat, amelyek egyelőre nem tartoznak az EU-hoz.

 

A külföldi sajtó nem szűkölködik a Magyarországról írt rosszindulatú írásokban. A HVG így fogalmazott tavaly június elején: „Bizarr cikk jelent meg az izraeli Haaretz napilapban, címe Szima Juditnak, a Jobbikkal szerződést kötő rendőrszervezet főtitkárának kijelentését idézi: A büszke magyaroknak fel kell készülniük arra, hogy harcoljanak a zsidók ellen”. A szöveg magán hordozza mindazokat a jellegzetességeket, melyek az utóbbi időben a Magyarországról közölt cikkeket jellemzi, s amelyeket jobb esetben a félreinformáltság, rosszabb esetben azonban a rosszindulat táplált. A hetilap szerint ezek a kritikus cikkek torzak, hamisak és manipulatívak. Elsősorban azért, mert a bonyolult magyarországi politikai-társadalmi valóságból kiemelnek egy-két valóban kritikára okot adó jelenséget s azonosítják azokat a teljes magyar valósággal. Ezek a jelenségek olyanok, amelyeket a nyugati vagy – a Haaretz esetében – az izraeli zsidó közvélemény, a történelmi sémák alapján könnyen dekódolhat és különösképpen alkalmasak arra, hogy az országról teljes egészében sötét képet fessenek. A cikk írója, Yehuda Lahav még ráadásul azt állította, hogy a magyar hatóságok azért nem képesek szembeszállni a rasszizmussal és az antiszemitizmussal, „mert sok jobboldali elem van a kormányban”, akik „titokban vagy nyíltan támogatják a rasszista nézeteket és elutasítják azt, hogy a rasszista elkövetők ellen komolyan felvegyék a harcot.”

 

Ugyancsak tavaly június közepén ismét egy Magyarországról szóló német írás verte ki a biztosítékot – nem csak a HVG-nél. A szerző akkor is a mi kedves Michael Frankunk volt. A gazdasági hetilap így reagált cikkére: „Ha a mit sem sejtő újságolvasó átböngészi Michael Franknak a Süddeutsche Zeitungban megjelenő cikkét, azt hihetné, hogy Budapest utcáin feketeingesek masíroznak, az utcákon támadják az ártatlan értelmiségieket, cigányok tömegeit gyilkolják, mindennapiak a lakásrombolások. Miért nem hirdetik ki a szükségállapotot? – kérdezhetik az olvasók, miért nem rendeli ki a tankokat az utcára Szekeres hadügyminiszter? Herr Frank azonban nem bízná a rend helyreállítását a magyarokra, ő Brüsszel intervencióját sürgeti. A szerző az európai választások eredményei alapján félreveri a harangot, arra hivatkozva, hogy miközben Magyarországon különösen súlyos a válság, és a legnagyobb parlamenti pártok nem tudnak, illetve nem akarnak tenni ellene, „a szélsőjobboldal nyomás alá helyezi az államot”. A cikk írója szerint már most is veszélyben vannak a kisebbségek és a baloldali, liberális értelmiségiek, s nincs messze az idő, amikor az egyre erősödő, a szomszédos országokkal szemben területi követelésekkel fellépő radikális nacionalisták közvetlenül fenyegetik majd a Kárpát-medence békéjét és nyugalmát.

 

Szemfüles olvasóink észrevehették, hogy a hivatkozott cikkekben több kutya is el van ásva. Remélem, sokaknak feltűnt, hogy a kettős állampolgárságról tartott népszavazást például nem a Fidesz kezdeményezte, hanem a Magyarok Világszövetsége. Az ellenzéki párt viszont támogatta a kezdeményezést. Aztán pedig mindennel lehetne vádolni Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai országlását, de hogy jobboldali elemekkel vették volna körül magukat, az körülbelül annyira igaz, mint ha valaki arra esküdne: látta Fletót székely harisnyában kocogni a Duna partján. Azt pedig Lahav és Frank is jól tudja, hogy amikor a jeruzsálemi optikus, vagy a tiroli kertészmérnök a tízórai mellett fellapozza kedvenc újságját, majd elképedve értesül a magyarok viselt dolgairól, nem kezd mindenre kiterjedő nyomozásba a cikkek valóságtartalmát illetően. Ő azért vesz újságot a kezébe, hogy a világ dolgairól értesüljön. Elvárja, hogy hiteles szerzők, hiteles írásaival kényeztessék. Nem az ő sara, hogy félretájékoztatták. Ráadásul szándékosan, orvul, alantas és sunyi módszerekkel. Arra pedig már nem is merek gondolni, miért fáj külföldön annyira a magyarok összetartozása?