Futballtavasz

Számomra azonban nem Mitikö ligájának, vagy akár a magyar NB I naprakész történései az érdekesek. Valahogy észrevétlenül meghaladtam már ezeket a dolgokat – vagy a dolgok haladtak meg engem? –, az idei rajt elhalasztása kapcsán azonban formálódik valamiféle válasz arra a kérdésre, amely azért élénken foglalkoztat: mi hordozza e két ország futballjának színvonalváltozásait. Aktuálisan: mélyrepülését.

Tudom, sokan csípőből sorolnák az okokat: a sportág egészséges üzleti alapokra való helyezésének késlekedése, az utánpótlás-nevelési rendszer összeomlása, illetve újjáépítésének elmulasztása, egyéb hasonló makro- és mikrookok. Az újabb magyarázat az első hóvirággal együtt sarjadt ki bennem: a folyamatosság hiánya. Mert figyeljék csak meg, hogy a fejlett, legfeljebb kisebb hullámvölgyeket produkáló futballok esetében alig hosszabb a téli szünet a karácsonyi-újévi gasztronómiai viszontagságok átvészeléséhez szükséges néhány napnál. A spanyol, portugál, francia bajnokságok esetében nyilván sokat segít a klíma, Nagy-Britanniának meg a Golf-áramlattal van isteni szerencséje. De mi van például a nálunknál is északosabb Németország esetében? Nos, itt van a kutya elásva. Ott ugyanis fűtik a pályákat, ami részben már gazdasági potenciál függvénye, de legalább akkora mértékben mentalitás kérdése is, hiszen a futball hatalmas üzlet. Az üzletben pedig a folyamatos „áruellátás”, szolgáltatás alapkérdés, a piac egyetlen komoly szereplője sem engedheti meg magának, hogy az időjárásra való hivatkozással meghatározatlan időre felfüggessze a tevékenységét. A nézőt ki kell szolgálni, a futballarénában, illetve annak környékén kell tartani, s legfeljebb addig csigázni a kíváncsiságát, míg az el nem éri a robbanási küszöböt. Ezért nincsenek arrafelé több hónapos téli szünetek.

Egy-két évtizeddel ezelőtt márciusonként nem ismertünk fontosabb, várva vártabb eseményt, mint a tavaszi futballrajtot. Ma már megoszlik a figyelmünk és érdeklődésünk, és ez kétségtelenül így van jól. És elvárjuk, hogy a szolgáltatók keressék a kegyeinket, és ez is így van jól. Ha mindez tudatosodik az üzleti szereplőkben, a két ország futballtársadalma a tervezhető jövő szakaszába léphet, amelyben már nem csak véletlenül, búvópatakszerűen bukkannak fel a szívet-lelket melengető sikerek, hanem törvényszerűen termelik ki őket a működő hétköznapok.