Etnobotanikus

Etnobotanikus. Annyira új a szó, hogy a számítógép helyesírás-ellenőrző programja is aláhúzza, mint ismeretlent, s a hatóságok hanyagságának köszönhető, hogy egyáltalán megjelenhetett és elterjedhetett. No persze nem magával a szóval van baj, hanem azzal, amit takar: olyan tudatot befolyásoló szerek jelzőjeként használják, amelyek nem illeszkednek bele a hagyományosan kábítószerként besorolt anyagok körébe. S mint ilyen, a minapig még vígan és teljesen törvényesen lehetett forgalmazni és fogyasztani ezeket, s csak tizenéves gyerek szülője ne legyen ilyen történelmi időszakban az ember!

Hisz a nyugati társadalmakban már régóta hatalmas gondot jelent az amúgy tiltott kábítószer-fogyasztás, ez a jelenség már Romániában sem ismeretlen, s ugyan milyen szülői tiltás, vagy felvilágosító kampány akadályozhatja meg a tizenévest, hogy kipróbáljon olyan szereket, amelyekért csak be kell sétálnia a főtéri boltba, még akkor is, ha ezt az egész havi zsebpénze bánja?

Legális drog – ez az etnobotanikus szerek másik megnevezése, amely már önmagában is ellentmondás. Hisz ha már drog, akkor csak egy önmaga értékeit semmibe vevő társadalomban lehet legális, márpedig aligha lehet másként nevezni az adott anyagokat, tekintve, hogy orvosi látleletek tanúsága szerint egyrészt függőséget okoznak, másrészt pedig társadalmilag ön- és közveszélyes viselkedést indukálnak a fogyasztóban (gondoljunk csak arra a dokumentált esetre, amikor a „befüvezett” fiatal a pokolban hitte magát és ki akart ugrani az ablakon).

Furcsa persze, hogy több évnek kellett eltelnie, míg a hatóságok rájöttek, hogy az „álomboltok” forgalmából származó adóbevétel nem kompenzálja a társadalomban okozott károkat, illetve gyaníthatóan ennyi idő kellett ahhoz, hogy a betiltást követelő társadalmi nyomás erősebb legyen a forgalmazók aknalobbijánál.

Azt is mondhatjuk, hogy jobb későn, mint soha. Heppiendről azonban csak nagyon óvatosan beszélhetünk. A legális forgalmazás ugyanis egy olyan ismertséget és piacot teremtett az adott anyagoknak, amely a fű alatt is megmarad. Úgy ahogy a kemény drogok elleni küzdelem dacára, aki igazán hozzá akar jutni a maga kis heroinadagjához, az hozzájut, az etnobotanikus szerek is csupán a látható pultról tűnnek majd el. „Emberi fogyasztásra nem alkalmas” felirattal talán még a kiskapuk is megkerülnek.

Vagy fogalmazzunk másképpen: amíg ezüstszínezéket használnak az iparosok, szipósokat is fogunk látni az utcákon…