Egy közösség jelképei

Ismer valaki különösebb részleteket Aragónia autonómiájáról? Nem? Nem is csoda. Aragóniát ugyanis az egyik legspanyolabb tartománynak tartják, s valahogy szóba sem kerül, hogy autonóm tartomány. Katalónia zajos önrendelkezési harca, Baszkföld szélsőséges eszközöktől sem mentes függetlenségi törekvései mellett Aragónia hangja szinte nem is hallatszik. Ettől azonban még működik a dolog, a saját parlament végzi a dolgát, az emberek nem spanyolnak, hanem aragóniainak vallják magukat – mint ahogy kasztíliainak, galíciainak, vagy andalúznak – a különböző jelek pedig lépten-nyomon hirdetik ezt a roppant fejlett önazonossági tudatot. A spanyol lobogó mellett kötelező módon ott leng Aragónia zászlója, a címerek Zaragoza múltból fakadó és messze vezető időtlenségét hirdetik, az ajándéktárgyak között pedig csak elvétve akad olyan, amelyik a spanyol államiság jelképeit helyezné az előtérbe a vörös mezőben ágaskodó arany oroszlánnal szemben.

Tanulságos út volt ez a zaragozai. Például azért, mert újra eszembe juttatta, mekkora megütközést keltett egyik hazánkfiában, hogy nyári szabadságolásunk idején kitűztük Székelyföld zászlaját a görögországi bungaló bejárata fölé. Fölöslegesen magyarkodunk, idézem a minősítést. Meg az is eszembe jutott, hogy vajon milyen mértékű önazonosság-zavar lehet annak a makfalvi polgármester fejében, aki nemrég a karhatalom segítségével vetette le a községházáról a székely zászlót. De az is felmerült bennem – s ez itt az  önvád helye –, hogy gyermekeiben vajon hol és mikor hagyhattam azt az űrt, amelyet aztán az iskola, a környezet, a társadalom gondosan éppen a jelképek öncélúságának bűnösen hamis tudatával töltött meg.

Zaragozáig kellett mennem jelképeink létjogosultságának és jogfosztottságának újabb felismerésére. Aragónia 14 éves kosaraslányainak ünneplését és csatakiáltásait kellett hallanom, hogy újfent megfogalmazódjon bennem: nem az enklavizálódás és elszigeteltség jele, ha egy közösség gyakorló módon őrzi történelmi jelképeit. Ez ma Európa elismert és értékként kezelt velejárója. Már csak nekünk kell szemétbe vágnunk talán nem is tudatos félelmeinket és frusztrációinkat. Ha ez meglesz, az állami jelképek önként vonulnak majd vissza az ajándéktárgyakon a polcok legmélyére.