Deviszont

Legalábbis erről tanúskodik a magyar nyelv nagyszótára összeállításának elve: az alapként szolgáló nagykönyvbe ugyanis – amelynek tervezett tizennyolc kötete közül eddig öt jelent meg, és amely az 1772–2000 között keletkezett szövegek szavait tartalmazza – bekerülhetett helyes kifejezésként a deviszont kötőszóhalmozás, melyet még a számítógép helyesírás-ellenőrzője is aláhúz pirossal. Azért, mert gyakran használt kifejezés.

A szótár főszerkesztője egy, a napokban az egyik magyar hírportálon megjelent interjújában azt vallja, intézetüknek nincsenek népnevelő hajlamai. Akkor mégis milyen szerepet tulajdonítanak maguknak? Mi értelme akkor a legnagyobb magyar nyelvtudományi intézet működésének, ha nem tekintik feladatuknak a szép és helyes magyar kifejezések éltetését? Belőlünk még általános iskolás korunkban kinevelték a deviszont használatát, sőt a füzetcímkéinken pirossal áthúzták a „VI. A” utáni pontot. S most mindazok a lelkiismeretes nyelvápolók, akik a helyesírási és nyelvszótárra hivatkozva követelték annyi gyerektől a helyes kifejezések elsajátítását, befoghatják a szájukat? Csupán azért, mert – mint az interjúból kiderül – a kutatómunka során a nagyszótár készítői úgy látták, hogy gyakori a deviszont használata az elemzett szövegekben?

Ha a nyelvtudományi nagykönyv készítőit a legkevésbé sem a népnevelő szándék vezérli, mi értelme van az eddig több mint másfél évszázados erőfeszítésnek, amit a szakemberek a nagyszótár összeállítása érdekében tettek? Kinek készül az a magyar nagyszótár, amely nem a helyes kifejezéseket gyűjti egybe, hanem a gyakran használtakat, bármilyen pongyolák legyenek is? A sok igénytelen beszélő bizonyára örül, hogy szótárukkal a nyelvtudósok is igazat adnak nekik.

A főszerkesztő véleménye szerint intézetük a nagyszótár összeállítása által csupán a nyelv aktuális állapotát méri fel és jellemzi tudományos szempontok szerint. Annak meg mi értelme? A deviszont nap mint nap szembevigyorog velünk a világhálón, akárcsak még rengeteg hasonló kifejezés – így ahhoz, hogy a magyar nyelv állapotát felmérjük, mostanság elég a közösségi oldalakon vagy a kommentek között szétnézni? Egy tudományos intézettől én többet várnék, várok el. Valóban értékelendő a több évszázados szövegek vizsgálata, alapos elemzése és felsorakoztatása. A deviszont szótárba kerülése után azonban kíváncsi leszek a többi kötetre, különösen a 2000 és 2010 közötti szövegek szavait ismertető kiadványra. Ezekkel kapcsolatban leginkább talán arra, hogy például egy kisiskolás, aki helyesen szeretne írni vagy beszélni magyarul, használni tudja-e majd azt, vagy elég lesz figyelnie a közösségi oldalakat és példát vennie a legkevésbé művelt, legigénytelenebb stílusban megnyilvánuló ismerőséről ahhoz, hogy a tudósok által is elfogadott nyelvet beszélje.