Beszélni magyar

Akár a jogérvényesítés példaértékű kezdete lehetne a múlt heti sepsiszentgyörgyi villámtüntetés. Akár még eredménye is lehet, ha vásárlói bojkott bünteti az áruházat, amennyiben továbbra sem lesz hajlandó magyarul is címkézni az árut, és magyarul beszélő személyzetet alkalmazni. Majd elválik a mindennapokban.

Az eddigi gyakorlat nem sok jóval bíztat. A magyar nyelvhasználat érdekében ugyanis eddig jobbára politikai kezdeményezések történtek – tömény szavazatszerzési célzattal és nem sok eredménnyel (türelem-türelem, azonnal jön az igazolás is), spontán közösségi fellépés azonban nem igazán történt eddig. (A sepsiszentgyörgyi spontaneitásról is csak annyit, hogy egy héttel korábban már megjelent az ügy kapcsán egy szervezet felhívása, de ne keressük a kákán a csomót. Ők legalább nem politikai haszonszerzésre használják.)

És akkor lássuk az eddigieket.

2008 októberében – kampányszelek fújnak – dicséretet, kiwi díjat kap a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, „amiért felvállalta a magyar nyelvű formanyomtatványokat.(…) A formanyomtatványokat néhány napja a Kisebbségkutató Intézet honlapjáról lehet letölteni.” - állították De már nem – ki tudja, mióta. Lejártak a választások, valószínűleg a kiwi is beszáradt.

2009 májusában – ismét választások jönnek - alig két hét alatt több mint huszonkétezer aláírás gyűlt össze azért, hogy a kolozsvári műemlékek tervezett többnyelvű tábláin magyarul is megjelenjen az ismertető. Azóta az ügyben (kampány)csend van, pedig beszámolókat is ígértek a fejleményekről. Tábla magyar felirattal? Az nincs.

És a kedvenc: 2009 szeptemberében időközi választások voltak Székelyudvarhelyen. A helyi RMDSZ kampányeseményként magyar formanyomtatványokat osztott szét a városházán, mert számukra állítólag fontos a magyarság, ne használjon kizárólag román nyelvű nyomtatványokat a hivatal! (Csak hab a tortán, hogy korábban – több mint egy évig – ők alkották az önkormányzat többségét, és a polgármester is RMDSZ-es.) Az ügyintézés azóta is változatlanul folyik kizárólag román nyelven Székelyudvarhelyen, állítja a nyelvijogok.ro független honlap. (Nem mellesleg ennek kezdeményezőit és fenntartóit illesse tisztelet azért, amit eddig egyedüliként tettek a magyar nyelvhasználat érdekében.)

Amúgy a magyar nyelvhasználatot törvények szavatolják - hiába, mert a közigazgatási és egyéb hatóságok (a mieink!) tesznek az alkalmazásra - még a Székelyföldön is. De egy jog érvényesítése nem feltétlenül a politikusok hitbizománya. (Hogy a fenti példák ellenére ne csak bennük lássuk a bűnbakot. Jó, szeretni azért nem kell őket.) De érdemes megnézni, hogyan kényszerítették ki ezt máshol.

Visszatérve Sepsiszentgyörgyre, bizonyos hogy sem ott, sem máshol nem fog megváltozni például egy villámtüntetéstől a helyzet. De valahogyan el kell kezdeni. Ha nem akarunk úgy elköszönni egymástól, hogy la revedere.