Rédai Attila
2016. május 13., 16:292016. május 13., 16:29
A sajtótermékek és (inkább) a különböző audiovizuális, internetes csatornák számának növekedése inkább vezet a közvélemény fragmentálódásához, polarizálódásához, mint a demokratikus nyilvánosság bővüléséhez, erre mutat rá egyre több kutatás, s egyre jobban látszik a mindennapok valóságában.
Az eszmék, vélemények kevésbé ütköznek, mert a média fogyasztói jobban megválogatják a tartalmakat, amelyeket „elfogyasztanak”, s a fogyasztóknak gyakran azok a tartalmak a szimpatikusabbak, amelyek saját nézeteit tükrözik vissza, saját szájízének egyre jobban megfelelnek. A sajtó hőskorában, vagyis a nyomtatott újságok egyeduralma idején az olvasótáborok ideológiák, szekértáborok szerint alakulhattak ugyan, de a fragmentálódás nem volt olyan mértékű, hogy ez a különböző nézetek elszigetelődéséhez vezetett volna, az eszmék ütközni tudtak, civilizált keretek között viták zajlottak, ami hasznos volt a társadalom szempontjából. Ma már egy-egy cikk gyakorlatilag egymagában, szinte mindenféle kontextus nélkül jut el az olvasókhoz, s a média világában járatlanabb polgároknak arra sincs lehetőségük, hogy az egyes cikkek, információk hitelességéről meggyőződhessenek. Így vannak olyan fogyasztók, akik elhiszik, hogy a C-vitamin gyógyítja a rákot, hogy egy klasszikus példával éljek, mások meg már semmit sem hisznek el, mert „úgyis a média hazudik”.
További kutatásokra lesz majd szükség, hogy kiderüljön, a nyilvánosság „szétesésének” milyen következménye lesz a társadalom egészséges működésére vagy akár életszínvonalára nézve. Egy szemléletes példával épp a minap találkoztam: hosszabb autózás közben a Digi médiacsoporthoz tartozó rádió híradóját hallgattam az egyik félórában, s az Europa FM híreit a másikban. Először egyik megdöbbenésből a másikba estem: a hírek arról szóltak, hogy megbizonyosodott, a HexiPharma fertőtlenítőszer-gyártó mindegyik terméke vegyítve volt, akár 2500-szoros mennyiségben is, tehát annyit hatottak nagyjából ezek a szerek, mint az egyszerű csapvíz, márpedig sok kórházban az orvosok ezzel mostak kezet a műtétek előtt. Éveken keresztül veszélyeztették így a betegek egészségét, netán életét – hogy mennyire, még csak ezután derül ki. De sokatmondó, ahogy a gyártó felismerte, hogy számára nincs tovább, így elnézést kérve a csődeljárásba menekült: kíváncsi vagyok, a tulajdonosok megvárják-e az országban tartózkodva az ügyészségi eljárás elkezdését. De ugyanaznap volt még „kemény” téma a hírfolyamban más is, mégpedig a Rompetrol magánosításával kapcsolatos: az volt a kemény benne, hogy miképpen tett vallomást a Năstase-kormány igazságügy-minisztere, Rodica Stănoiu a privatizáció törvénytelenségéről saját kollégái, azaz minisztertársai ellen vallva.
Ehhez képest mit gondolnak, mik voltak a fő hírek egy fél óra múlva az Europa FM-en? Elárulom: az Arad megyei méhészek panaszkodnak, hogy a rossz időjárás miatt nem lesz akácméz. Illetve: milyen körülmények között és kik igényelhetik az 50 lejes plusztámogatást a kiskeresetű családokban óvodás és iskolás gyerekeik után.
Van egy olyan Románia, amely mostanság megdöbbenéssel tapasztalja és figyeli, hogy mennyire skrupulusok nélkül és pofátlanul lopkodják szét egyesek újra és újra az országot. S van egy másik, amelyik az időjárás miatt sajnálkozik, s várja az állami támogatást.
Jó, ennél persze sokkal több Románia van, de csak egészen kicsike, kis létszámú az az ország, amelyben tudatosan figyelik és alakítják a közéletet. Az olyan Románia sokkal jellemzőbb, hogy közelebbi példával éljek, amelyben hisztériával fogadják a Csíksomlyóra érkező muszlim önkénteseket, rögtön terroristát látva valakiben csak a vallása miatt. Ez ugyanaz az ország, sőt, autonómiára törekvő régió, amelyben csendőröket hívnak az eltévedt színes bőrű nyugati turistára, migránst látva benne, vagy diáklányokat erőszakoló fenevadakat vizionálnak a kollégiumban élő Srí Lanka-i textilgyári vendégmunkások láttán, azonnali hatósági közbelépést követelve. Ez az ország lehet Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Körmenden, egyvalami közös bennük: a tudatlanság és a politikai eszköznek használt média által felfokozott hisztéria.
Úgy tűnik, azok vagyunk, amilyenné a média formál minket. De még a mi kezünkben van a távirányító.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!