Adótanácsadóval kell-e aláíratni a 2009-es nyereségadó bevallást?

A törvény szerint igen. Kitöltetni, ellenőriztetni, lepecsételtetni és aláíratni. De bizonyára azoknak, akik érdekeltek a dologban, megvannak már a legnagyobb szaklapok, tanácsadói portálok, az adóhatóság  szakembereinek (attól függően, hogy az illető rendelkezik-e vagy sem ezzel a képesítéssel) nem hivatalos tippjei, megoldásai, melyek szerint ugyan kötelező betartani, de ugyanakkor vannak lehetőségek is, elkerülni ezt az újabb pénzügyi terhet, amely fekete fellegként lebeg a vállalkozások egyre borúsabb egén. Például azt írják, ki lehet használni a joghézagot, ami úgy keletkezett, hogy a törvényhozó nem gondolt arra, hogy elektronikusan is be lehet vallani az adót. Már annak, aki megvásárolta az elektronikus aláírást és engedélye van arra, hogy elektronikusan vallja be a különböző adónemeket, köztük a nyereségadót is, a hírhedt 101-est is, amit alá kellene írni az adótanácsadónak. Mert, hogy lehet „vizáltatni” egy elektronikus adóbevallást? Sehogy, eddig nincs megoldás. Egy gombnyomással elküldöd az éterbe, és kész, abban a pillanatban le van adva a nyomtatvány, be van iktatva, senki sem követelhet semmit. Ha addig, amíg le kell adni, ki nem találnak valamit.

De egyébként is minek betartani a törvényeket Romániában, azokat csak meghozzák, forrófejűen, és csak utólag kapkodja mindenki a fejét, hogy joghézagok vannak, nem lehet betartani, vagy nem is muszáj. Vagy költséges és fölösleges. Az éves mérlegek, pénzügyi beszámolók esetében is így van, törvény van rá, valódi rendes törvény (lege!), hogy kik végezhetik ezt a munkát, kik írhatnak alá, de ez senkit sem érdekelt komolyan, eddig. Mert Románia, egy részben következmények nélküli ország, ahol azzal, aki törvénytelenül jár el, nem történik semmi, vagy aki be akarja tartani a törvényt, arra azt mondják – jobb esetben –, hogy élhetetlen, rosszabb változatban, hogy nem normális, hát nem látja, hogy senki sem, vagy legalábbis a többség úgysem tartja be. S akkor minek betartani, tényleg?  Érvényes törvények csak akkor vannak itt, ha több adót kell beszedni, ha meg kell büntetni valakit, s amolyan egyoldalúak, hiába tartalmaznak jogokat és kötelezettségeket, mert nem mindenkinek és mindenkor érvényesek, vagy amolyan köpönyegforgatósak, kinek mikor, mi kell, ki- és beforgatják. Ha feketézünk, nem kell betartani a törvényt, ha büntetést osztunk, akkor kell.
Visszatérve erre a sokat vitatott, már be is perelt „consultant fiscal”-os ügyre, ha például könyvelsz és adótanácsadó is vagy, nem írhatod alá természetesen az általad könyvelt cégek adóbevallási íveit. Arra más adótanácsadót kell felkérni.

A money.ro portál egyik cikkében Florin Pogonaru, a Romániai Vállalkozók Szövetségének (AOAR) elnöke, azt mondta erre a kötelezettségre, törvényre, hogy mélységesen erkölcstelen rendelkezés, egy szűk kategóriának kedvez, és megöli a vállalkozásokat. Hogy már a születése körülményei is erkölcstelenek voltak. Az lehet, de az adótanácsadói képesítés megszerzése egy nagyon nehéz, kemény, embert próbáló vizsga eredménye. S a mai napig úgy tűnik, hogy az egyik legnehezebben megszerezhető képesítés a könyvvizsgálóival együtt. Most mégis olyan ellenséges hangulat alakult ki, mintha az adótanácsadók (akik legtöbbje egyúttal könyvelő is!) tehetnének a törvény, a kötelezettség esetleges vagy fölösleges voltáról. Mindezek ellenére, vagy ezzel együtt, ha az ország, a vállalkozói környezet, a cégek nincsenek felkészülve ennek a műveletnek a szükségességére, költségeire és helyes, illetve időben való elvégzésére, akkor ezt most még nem kellene csinálni. A törvényhozónak újra kellene gondolnia. De ez most már nem a tanácsadón múlik. Ha törvény előírja, hát úgy kellene ezt a munkát végezni, nyugodt lelkiismerettel és hitelesen, hogy  ne kelljen egy egész ország ellenérzésével, a sajtó ellenkampányával (lásd az internetes portálok idevágó kommentárjait) is megküzdeni. Ne csak egy kötelező aláírás, hanem egy partnerség, egy hasznos vállalkozói-tanácsadói kapcsolat legyen. Február 15-ig kell leadni az első 101-eseket, azok akik el tudják készíteni, s azoknak, akiknek a törvény szerint ez a dátum kötelező, de április 15-re adja le a cégek többsége.

Nem szeretném, hogy Pogonaru szerint az adótanácsadók „megöljék” a vállalkozásokat, és  hogy bárki is emiatt a törvényes, de lehetetlen kötelezettség miatt tönkremenjen. A saját vállalkozóimnak sem adhatok rossz tanácsot, de azt mindenképpen meg kellene mondanom, hogy mit tegyenek. Keressenek-e vagy sem adótanácsadót? És ha ezt a törvényt sem muszáj betartani, úgy mint a mérlegaláírásost, akkor a büntetéseket tartalmazókat sem kell, kellene. Mert minek? Kormány nélkül, kézi vezérléssel működött már ez az ország, miért ne működhetne törvények nélkül, kedvünkre, különösen azok nélkül, amelyben adók és a büntetések szerepelnek. Van-e valaki, aki tudja, és meg is meri mondani mit tegyünk, hogyan lehet kimászni ebből a slamasztikából vagy dilemmából, melyik  az helyes út? Esetleg  törvényes? De ami ezek szerint, nem biztos, hogy mindig erkölcsös?

A szerző könyvszakértő, könyvvizsgáló, adótanácsadó (Panaudit)