Miért nem ünnepelünk december 1-én?

De lássuk csak, hogy is fogalmazott az Erdély Romániához csatolását kimondó, 1918. december 1-jén elfogadott Gyulafehérvári nyilatkozat? „Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.” Első olvasásra is nyilvánvaló, hogy amit az akkori erdélyi románság képviselői ígértek, messze több annál, amit mi kisebbségként valaha is kértünk a román államtól, abba ugyanis belefér egy teljes párhuzamos magyar (és szász stb.) társadalom egésze Erdély földjén. A kulturális autonómiát messze meghaladja ugyanis az, amit „a maga… kormányzása anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által” kitétel jelent.

De még a területi autonómiánál is több, amit szavatolna, hiszen a területi, helyi és az egész Erdélyre kiterjedő művelődési önigazgatás egyfajta kombinációjaként képzelhető el kifejtettebb formában, amit e valóban nagylelkű ígéret tartalmaz. Saját iskolai és egyetemi hálózatot, tanfelügyelőségeket, külön közigazgatási, rendfenntartási apparátust, bíróságokat stb., melyeket nyilván egy végrehajtó és jogszabályalkotó csúcsszerv irányítana és hangolna össze, s melyet az illető nemzetiség tagjai közül választanának.

Eme azóta sem tapasztalt nagylelkűségnek az indítékai persze a korban és a pillanatban gyökereznek. A gyulafehérvári határozatot bukaresti biztatásra, de mégis olyan erdélyi románok hozták, akik megtapasztalták a kisebbségi sorsot, és Erdély Romániához csatolása fejében garanciákat akartak nyújtani arra, hogy mások ama sorsot elkerülhessék. A be nem tartott ígéretek okán azonban Románia alkotmánya szerint az ország ma is egységes nemzetállam és a román állam a romániai magyarság közösségi létét ma is csak megtűrni hajlandó. Tételesen kizárólag a román a hivatalos nyelv, s ezen lényegileg az sem változtat, hogy helyileg (elvben mindenütt, gyakorlatilag csupán a Székelyföldön) ma már a magyar is használható. Az állampolgár magyarul is fordulhat az állam központi vagy helyi intézményeihez, igaz, beadványához a szöveg román fordítását is mellékelnie kell. (Akkor meg minek?)

A törvény tehát továbbra is különbséget tesz román és nem román állampolgárai közt épp azzal, hogy a különbözéshez való jogukat nem hajlandó tételes jogként elismerni. Csak román anyanyelvű és kultúrájú polgárainak nyelvét ismeri el államnyelvnek, másokét már nem. A magyarok e nemzeti ünnephez való viszonyát, bár meglepő, de épp egy román politikusnak, Mădălin Guruianunak sikerült nagyon találóan megfogalmaznia: „December 1. román érték, egy rendkívül fontos ünnep, és továbbra is ennek kell lennie, de a jelenlegi formájában nem tekinthető Románia országos ünnepének. Ez az ünnep a román nemzet ünnepe, amelyet Romániában és a határain túl – Besszarábiában, Bukovinában – is meg kell ünnepelnie a románságnak, de nem alkalmas arra, hogy Románia országos ünnepe legyen. (…) Egyrészt \"nem természetes”, hogy a határokon túl, Ukrajnában, Moldovában élő románok egy másik állam – Románia – ünnepét ünnepeljék, másrészt a Romániában élő nemzeti kisebbségek, különösen a magyarok számára ez a nap nem ok az ünnepre, és nem jelképez egy olyan közös értéket, amellyel az ország minden lakója azonosulni tud.” Bár a magyarok államiságuk elvesztéseként élték meg Erdély elcsatolását, úgy gondolom, kis népünk mégis hajlandó lenne egy kompromisszumos megoldásra, amennyiben teljesüljenek az 1918. december 1-jén a magyar közösségnek tett ígéretek, vagyis biztosított lesz Székelyföld autonómiája, akkor együtt ünnepelhetnénk és örülhetnénk: mi annak, hogy van autonómiánk, Románia pedig annak, hogy Erdély az övé. Míg azonban ez nem teljesül, semmikép sem korrekt az az elvárás, hogy a magyarok is részt vegyenek a december 1-jei ünnepségeken, úgyhogy kedves román testvéreim, részvételünkre az idén se számítsatok. Talán majd jövőre…

Aszalos István
elnök, Erdélyi Magyarságért Egyesület