Káposzta, káposzta, sóvidéki káposzta!

Eddig csak szemlélőként figyeltem az események alakulását lemondásom óta, de most kedvet kaptam az íráshoz is. Már azért is, mert nagyon sok jóérzésű ember megkeresett és fel merte tenni azokat a kérdéseket, amikre választ várt a káposztafesztivál kapcsán. Nem úgy a média nagy része.

Azt hiszem, kis történettel kell kezdjem. Ezelőtt több évvel egy, a cégünk által szervezett nemzetközi rendezvényen pattant ki az ötlet a töltöttkáposzta-fesztivál létrejöttéről. Vándorrendezvény született. Parajd és Pusztamérges lett a házigazda felváltva. Azóta több év eltelt, Pusztamérges már rég nem tudta folytatni. Maradt minden ránk, azaz a cégünkre. Saját bevételeinkből fedeztük a tetemes költségeket, ami a szervezéssel járt. Ha valaki azt hiszi, nagy jövedelmet hozott az évek során, megkérem, érdeklődjön egy rendezvényszervezőnél, aki egy ekkora, több mint 15 ezer embert megmozgató rendezvényt maga mögött tud, és vesse össze a parajdi anyagi és humánerőforrásokkal. És még nem is szóltam a többnyelvűség sokat vitatott kérdéséről. Csak az utóbbi 4 évben kaptunk segítséget a parajdi és a megyei tanácstól. Addig csak meghívottként voltak jelen.

Sokan a töltöttkáposzta-fesztivál eladásával vádolnak most, amikor egy hasonló rendezvény születésén bábáskodtunk. Parajdon idén februárban hivatalosan is közzétettem a lemondásom, azzal a megjegyzéssel, hogy szívesen segítek bárkinek, aki fel fogja vállalni a szervezést. Azóta se került valaki Parajdról, aki még csak előzetes megkeresés erejéig eljött volna hozzánk. Az interneten névtelenül viszont annál több volt a steril szóbeszéd, vádaskodás. Akkor lett hevesebb a névtelenek társasága, miután megtudták, Háromszéken vannak hagyományt teremtő emberek, akik össze tudnak dolgozni egy közös cél érdekében. Nem lehet mindig mindent készen kapni, csak előnyöket élvezni mások munkája után és a végén még a vizes lepedőt is ráhúzni, mert valami nem épp a steril kritikusok kénye-kedve szerint volt.

Most, hogy részt is vettünk a töltöttkáposzta- és hurkafesztiválon, úgy versenyzőként, mint zsűritagként, beláthattunk a kulisszák mögé. Gratulálok a szentgyörgyieknek. Összetartásból, szervezésből, hozzáállásából jelesre vizsgáztak. Pedig a gondjaik nekik is pont úgy megvannak, csak épp rájöttek, hogy marakodás, övön aluli ütés helyett jobb, ha valamit együtt is tesznek a mindannyiuk érdekében. Az a sok rendezvény, amit éves szinten szerveznek, meg is hozza a gyümölcsét. Mozgalmas, élő város képét látjuk, ahol szívesen él az ott lakó, és szívesen látogat el a turista, mert nem csak egy mozgó pénztárcát látnak minden emberben, hanem gondoskodnak arról, hogy kellemes élményekben részesüljön, vigyen magával a finom ételekből az idelátogató. Mindezt értékelik is azok, akik belemennek ebbe a „játékba”. Magyarán, fizetnek is jószántukból, szívesen mindazért, amit kaptak.

Nagyon örvendek, hogy ilyen sokan a csípős nyelvükön viselik a káposztafeszivál sorsát, de talán jobb lenne, ha a szívükön viselik és tesznek is érte valamit unalmukban. A billentyűzetet sok mindenre lehet használni, néha még jóra is, annak érdekében, hogy valami végre kimozduljon a holtpontról Sóvidéken.

Így a vége felé meg szeretném nyugtatni az aggodalmaskodókat, hogy „nem adtam el” a töltöttkáposzta-fesztivált, és nem engedem meghalni az ország első gasztronómiai rendezvényét csak azért, mert a kritikából bőven kijut és a hozzáállás szűkös.

Valahol jó ez a sok kiáradó vádaskodás, mert legalább látom, hogy valamennyire érdekli a környékbelieket a fesztivál, de köszönetet csak azoknak tudok mondani, akik még most is biztattak, hogy ne adjuk fel. Őket szeretném megnyugtatni, hogy a töltöttkáposzta-fesztivál nem hal meg, csak egy évet pihent. És a Sóvidék emberein áll, hogy elindul vándorútra, mint születése után, vagy meg tud maradni 17 év után is Parajdon. Én is várom a fejleményeket.

László Ildikó,
februárban leköszönt főszervező

U.I.: Remélem decemberben sok fazékban fog majd rotyogni a „tőtelékes káboszta” friss gömbeccel és kellemes emlékeket idéznek majd fel az elmúlt évek eseményeiről, fesztiváljairól körülötte az emberek.