Simon Endre és Simon Zsolt közös tárlata a Bernádyban

Az 1936-ban, Székesen született festőművész, Simon Endréről úgy fogalmaztak a kortársai, barátai, egykori munkatársai a Bernády Házban látható kiállítása kapcsán, hogy azon ritka alkotók közé tartozik, aki képes a folyamatos megújulásra, művei fiatalosak, frissességet árasztanak, újszerűek. Simon Zsolt szintén meglepetést szerzett a látogatóknak, hiszen a számítógépes grafikái mellett szintén újszerű munkákat hozott, fekete-fehér grafikái történeteket mesélnek, megmozgatják a látogató fantáziáját, olyan sztorikra emlékeztetnek, amelyet vagy filmen láthatott a néző, vagy olvasott, vagy saját maga élt át.

A Bernády Ház földszinti kiállítótermeiben kaptak helyet Simon Endre festményei. Az első teremben porték, tájképek, csendéletek láthatók, a másik két teremben az absztrakt munkái. Valamennyit a gazdag színek jellemeznek, a fiatalosság, frissesség a meghatározó. A székesi gyermekkor egy életre hatást gyakorol a képzőművészre – mondta Nagy Miklós Kund művészeti író a megnyitón –, a nagymama meséi, a gyerekkori élmények, az a derű, amely oly jellemző mai nap is a művészre, mind-mind visszaköszön a nézőre az alkotásokról. Ahogy az absztrakt munkákat is a színkavalkád jellemzi, a vonalak között kirajzolódik egy női arc vagy egy táj, egy történet, egy mesebeli alak.

A tetőtéri kiállítóteremben Simon Zsolt grafikái sem okoznak csalódást, ott két vonulatra hívta fel a figyelmet a tárlatnyitón a méltató: az egyik a számítógépes grafikák, amelyekből szintén nem hiányoznak a történetek, a kis fotótöredékek, naplójegyzetek, különleges jelek. A másik vonulat a gazdag rajzokkal dúsított grafikák, történetekről, élményekről, gondolatokról, a nézőkben is elindítva az emlékezés folyamatát.