A Könyvtári Napok keretében a Kájoni János Megyei Könyvtárban mutatták be a Székelyföld folyóirat februári, márciusi és áprilisi számaiban megjelent riportot, melyet Cseke Gábor készített a filmszínház falán található Fölszabadulás című mozaikról, felhasználva a művésszel folytatott beszélgetéseit, illetve az alkotó naplóját.

Nem vették figyelembe a mozifelújításkor a kompozíciót

Cseke Gábort 2011 októberében kereste meg Zsigmond Márton, hogy a mozin található óriásmozaikot le akarják bontani, de ő akkor megnyugtatta az alkotót, hogy ez nem történhet meg. A mozi felújítása elkezdődött, és egyre inkább úgy tűnt, hogy a képzőművész aggályai beigazolódnak. Az óriásmozaikhoz nem nyúltak ugyan, de a közvilágítás a Majláth Gusztáv Károly téren úgy készült el, hogy a lámpaoszlopoktól semmilyen szögből nem volt látható teljes egészében az alkotás.

Később, amikor a filmszínház épületét is kezdték felújítani, még inkább sérült a látvány, mivel a bejárat felé teraszt húznak, ahol kávézót létesítenek. Így az óriásmozaik alsó fele teljesen el van takarva a téren járó szemlélődő elöl. Amint a találkozón Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanár kifejezte, zavaró, hogy jelenleg nem lehet látni, honnan indul ki a kompozíció, mivel a látványt megcsonkították, az alkotás nem éri el az eredeti hatást. Új szemlélődő számára nem is érthető a mozaik mondanivalója.

A riport a kezdetektől idézi fel a történetet

Cseke Gábort megindította az óriásmozaik története, ezért riportot írt róla. Ebben nemcsak a művésszel folytatott beszélgetéseit használta fel, hanem főként az alkotó naplóját. Magának a mű születésének is érdekes a története, hiszen Zsigmond Márton közel másfél évtizedet harcolt azért, hogy Csíkszeredában egy monumentális munka jöhessen létre. Az engedélyeztetés is elhúzódott, a nyolcvanas évek elején sikerült meggyőznie az akkori kulturális bizottságot, hogy a filmszínház csupasz falára érdemes lenne egy mozaikot alkotni. Beleegyezést kapott ugyan, de támogatást már kevesebbet.

A Fölszabadulás című kompozícióhoz szükséges több ezer travertint legtöbbször neki magának kellett kiválogatnia, nagyrészt az édesapja mosta meg a kövecskéket és az alkotó csiszolta mindeniket a megfelelő méretre és formára. Sokat kellett azért is utánajárjon, hogy egy termet kapjon, ahol az alkotást össze tudja állítani. Végül a zsögödi iskolában utaltak ki neki egy termet, ahol egy évtizedig tervezte és rakosgatta helyére a köveket. A 163 négyzetméteres mozaik megszülethetett. A kivitelezésre, vagyis a kövecskék felragasztására már a kilencvenes években került sor, 1994-ben került a helyére az alkotás, amit jóformán önkéntes munkával készített, de a részletek kiderülnek a riportból.

„A közösségnek ajánlottam fel a munkámat” ‒ hangsúlyozta a találkozón Zsigmond Márton. Hozzátette, nem érti, miért nem kereste fel a felújítás tervezője, hiszen az alkotás az épületegyüttes része, ahogy fogalmazott, a tér „esztétikai fókuszának” számít, ha eltakarják egy részét, árt az egységnek. Szerinte a művészi szabadságot szegték meg ezzel a gesztussal. A fölszabadulás utáni vágyat fejezte ki munkájával, úgy komponálta, hogy figyelembe vette a téren található épületeket is. Az építő viszont mellőzte az alkotást, a látványtervekben óriástranszparensek csüngtek a mozaik előtt.

Ferenczes civil kezdeményezésre buzdított

A bemutatón jelen lévők közül többen nehezményezték a mű részleges eltakarását. Ferenczes István József Attila-díjas költő szerint civil tiltakozást kellene indítani, el kellene érni, hogy olyan módon végezzék el a felújítást, hogy újra érvényesülhessen a teljes kompozíció. Noha többen ennek támogatása mellett kötelezték el magukat, az aláírásgyűjtés elmaradt.

A művész különben már beadvánnyal fordult a városhoz, a kapott válaszban az állt, hogy a mozaik épségét, „amennyire lehet”, megőrzik, és csak egy következő felújítás során lehetne elérni, hogy újra teljes mértékben látható legyen az alkotás. Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője hozzátette, Zsigmond Márton következő lépése az lehetett volna, hogy a művész a rendőrségen jelentse fel a városi önkormányzatot, de erre nem vitte rá a lélek.