Ne csak az Ezer Székely Leány Napján legyünk székelyek

Nagy népszerűségnek örvendett a Hargita Megye Tanácsa által új elemként bevezetett, hagyományokból építkező esemény, a székely történelmi zászlósor bemutatója. Az egykori lobogókat, mely alatt az önállóságot élvező székelyek hadba vonultak, Csíkszereda főterén ismertették.

„Úgy gondoltuk, hogy az Ezer Székely Leány Napja az az esemény, amely méltó rá és amelyben igazán helye van a történelmi zászlainknak. (…) Egy botra tűzött vászon, ha jelentést kap, ha eszmék társulnak hozzá, ha érzelmi töltetet nyer, zászlóvá minősül. (…) Nincs már hadi töltete a zászlónak, annál inkább közösségi jelentése, a zászló maga a megtestesült múlt. Ugyanakkor, ha felsorakozunk alatta, a lobogó a mát jelenti és irányt mutat a jövő felé is” – emelte ki Borboly Csaba.

A megye elöljárója köszöntötte a népviseletbe öltözötteket, Kovászna Megye Tanácsát és Szabolcs–Szatmár–Bereg testvérmegye küldöttségét is, reményeit fejezve ki, hogy jövőtől társszervezőként Maros megye is bekapcsolódik, így valóban székelyföldivé válik az Ezer Székely Leány Napja.

„Újítsuk fel a már megkötött ismeretségeinket, és kössünk új ismeretségeket, hogy összetartozásunk megszilárduljon és hatékony legyen, mert egységben az erő” – emelte ki megnyitóbeszédében Boros Károly főesperes az alapítvány elnöke, megáldva a 17 történelmi lobogóból álló zászlósort.

A székely történelmi zászlósor

A lobogókat Mihály János, a megyei tanács Székely Címer-,Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportjának koordinátora sorolta fel kronologikus sorrendben. Megismerhettük: a székely ispán zászlaját a 15. századból; Székelyvásárhely Mátyás király korabeli zászlaját; a székely nemzet zászlaját a 16. század elejéről; Székelyudvarhely zászlaját a 17. század elejéről, Székely Mózes kornétáját; egy székely gyalogsági zászlót 1601-ből; egy székely lovassági zászlót a 17. század elejéről; egy gyalogsági zászlót székely jelképekkel a 17. század elejéről; Csíkszék zászlaját a 17. század elejéről; Udvarhelyszék zászlaját 1601-ből; Sepsiszentgyörgy zászlaját 1848-ból; az 1848-as városfalvi nemzetőrzászlót, az 1848-as oklándi toborzózászlót, a Kossuth szabadcsapat székely címeres zászlaját, Udvarhely vármegye zászlaját 1907-ből; a Székely Hadosztály zászlaját 1919-ből és végül Gyergyószentmiklós zászlaját 1941-ből.

Valljuk magunkat székelynek a népszámláláson is

A Szabadság téri ünnepséget felvonulás, majd szentmise követte a csíksomlyói kegytemplomban. A Hármashalom-oltárnál tartott megnyitón Ráduly Róbert Kálmán, csíkszeredai polgármester kiemelte: kívülről és belülről székellyé tudtuk tenni az ünnepet. Számot adunk önmagunknak, számba vesszük egymást és egy fénykép erejéig is megszámoljuk, hányan vagyunk jelen lányok és asszonyok, legények és férfiak székely népviseletben. A polgármester szerint ez nem elég, a legutóbbi népszámláláson (92-ben – a szerk.) 870 székelyt számoltak, így jogos a dal sora, mely számon kéri, hogy „Hol vagytok székelyek, e hazát bíztam rátok?” Ha nap mint nap és népszámláláson is székelynek valljuk magunkat, és persze magyar anyanyelvűnek, akkor erre azt válaszolhatjuk, hogy: „Itt vagyunk, maradunk, Erdély a hazánk!”

Dalgyűjtés, előadások, számlálás

Szentegyháza töltötte be idén a tiszteletbeli házigazda szerepét, mivel tavaly az egykori bányavárosból jött a legtöbb népviseletes résztvevő. Haáz Sándor és az általa vezetett gyermekfilharmónia nyitotta meg az előadások sorozatát. A karvezető eredeti ötlettel járult a rendezvényhez: olyan énekeket kellett énekelni, melyben lányok szerepeltek – persze mindig mást –, ezeket összegyűjtik és jövőben kiadják.

Sajnos, ezt követően a felhőszakadás meggyérítette a közönséget, és ideig-óráig félbe kellett hagyni a néptánccsoportok fellépését. Habár a műsor tolódott, végül a huszonhárom székelyföldi tánccsoport bemutathatta változatos, összesen tizenhárom néprajzi tájegység néptáncait felvonultató előadását.

A tavalyi gyakorlathoz hasonlóan megszakították az előadássorozatot, hogy egy közös tánc keretében megszámlálják az „aranykapu” alatt áthaladó népviseleteseket. Ezúttal a „civil székelyeket” is bekapcsolták, így szinte mindenki résztvevővé vált, és a Nyeregben levők alig egynegyede maradt nézője az eseményeknek. A szentegyházi György László és Elekes András által készített – faragott, zöldágakkal beborított – kapun 1830 áthaladót számláltak, persze a közös fotón a népviseltbe öltözötteket örökítették meg. A legtöbb székelyruhás ezúttal Csíkmindszentről érkezett, ők vihették haza a templomukba a két, faragott esketőszéket.

Idén a szervezők a nemcsak a népviseletre, hanem az eredetiségre is hangsúlyt fektettek. Egy szakértői zsűri vizsgálta meg a női népviseleteket, nyolc eredetit találtak, díjazták is a székelyvarsági, csíkszenttamási, csíkszentdomokosi, kápolnási és kászoni viseletek felöltőit.

Az előző évekhez hasonlóan kézművesek is jöttek, nem volt hiány eredeti székely termékekben, sőt, a szövést, bútorfestést és fafaragást is ki lehetett próbálni, a rendezvény a Hargita együttes gálaműsorával zárult.