Naplóba foglalt sors és helytörténet

A naplófeljegyzéseket Daczó Katalin és Ferencz Réka rendezte sajtó alá. Az alábbiakban Daczó Katalinnal beszélgettünk.

– Hogyan figyelt fel erre a naplóra?

– Amikor legelőször találkoztam Koszticsák Annamáriával, a szerző lányával, már akkor említette, hogy édesanyjának van egy nagyon érdekes naplója. Kihangsúlyozta, hogy a második világháborúban, a menekülése közben is feljegyezte gondolatait, valamint Wass Alberttel is találkozott, és ezeket az élményéit is megörökítette. Szóval, éppen a legfontosabb momentumait emelte ki a naplónak. Akkor nem tudtam időt szorítani erre a naplóra, de úgy két éve ismét találkoztunk, és akkor kölcsönkértem a több, különböző formátumú füzetben található feljegyzést. Méra vagyis Vorzsák Anna (vagy Annamária) ugyanis mindig az illető korszakban kapható füzetekbe írt, és legtöbb gondolatát a negyvenes években, leánysága teljében jegyezte le: ezért tettük az akkoriban használatos kockás füzetborítót a könyv fedőlapjára. A naplójegyzetek mellett az emlékes füzetét is megkaptam, amely éppen Wass Albertnek a bejegyzésével indult. Egy ültömben olvastam el a füzeteket, szinte nem tudtam letenni. Izgalmasnak tartottam az egyszerű zsögödi leány gondolatvilágát, problémáit és szerelmét.

– Talán azért nem is ment férjhez, csak 35 évesen, mert a háború, a határmódosítások elválasztották szerelmétől?

– Ahogy számomra kiderült, egy alapvetően kacér teremtésről van szó, aki nem volt ledér. Szerette a társasági életet, a mulatozást, és szeretett a férfiakkal bolondozni, barátkozni. Gyakran előfordul, hogy pont az ilyen típusú emberek maradnak magányosak. Mindemellett ő szerelmes lett Palkóba (Kardos Pálba), valószínű, hogy éppen a borszéki találkozásuk, megismerkedésük késztette a naplóírásra. Végül is ez a szerelem kilenc évig kíséri sorsát, ennyi ideig leveleztek ugyanis, anélkül, hogy még egyszer találkoztak volna, és e néhány napos találkozásból táplált reményeket iránta. Akarattal nem mondtam, hogy „hiú reményeket”, mert azt nem tudhatjuk, hogy Palkó hogyan gondolkozott. Igaz, a háború, a rendszerváltások, a határmódosítások elválasztották őket, de nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha nem így történik. Azt tudjuk, hogy Palkó, aki Borszéken volt munkaszolgálatos győri diák, később bevonult, katona lett, hadifogságba esett. Méráék a háború végén az anyaországba menekültek, hosszú hónapokig tartózkodtak ott, de miután hazakerültek, visszajöhettek végre Zsögödbe, levelezésük újra felélénkült. Közben megtörtént a határmódosítás és a határok lezárása. Egy egyszerű ember számára szinte lehetetlen volt azokban az években Magyarországra kiutazni, bár elképzelhető, hogy egyiknek vagy másiknak sikerült volna a látogatás, ha lett volna igazán akarat... nem tudhatjuk.

Fontosnak tartom, hogy a könyvben a Palkóval való szerelem nemcsak az Anna szemszögéből jelenik meg, hanem fennmaradtak, külön dobozba rendszerezve Palkó levelei, valamint az Annának a Palkó leánytestvérével folytatott levelezése is. Érdekes, hogy miután Palkó megnősült, Vorzsák Anna az egykori szerelme leánytestvérével tovább levelezett. Ezeket a leveleket mi a napló megfelelő oldalaihoz csatolva, jegyzetként közöljük.

– Miért találták közlésre érdemesnek ezt a naplót?

– Ebből a korszakból ritkán akadnak kezünkbe naplófeljegyzések. Visszaemlékezésekkel inkább találkozhatunk, de naplóval ritkán. Vorzsák Anna 1944–1979-ig vezette naplóját, így egy kincsnek tűnt, mert ellentétben a visszaemlékezések szerzőivel, akik rendezik gondolataikat, esetleg megszépítik emlékeiket, a naplóírók őszintébbek, és az azonnali gondolataikat, friss történéseket rögzítik. Ezekből az írásokból derült ki például számomra, hogy a háború alatt is zajlott az élet, hogy ezt a fiatal lányt a szerelme legalább ugyanannyira izgatta, mint a háború. Számomra nagyon érdekesnek tűnt, hogy 1945 februárjában Tapolcán a 20. hadosztály tisztjeinek a társaságában borozgatott és mulatott. Függetlenül attól, hogy Anna éppen Wass Alberttel ebben a társaságban találkozik – néhány nappal azelőtt, hogy az író elhagyta Magyarországot –, az 1945 februárjában kelt bejegyzések azt igazolják, hogy a háború idején nemcsak halálosan komoly dolgok zajlottak, hanem az emberek szórakoztak is. Így élhették túl azokat a szörnyűségeket, melyekben kénytelen-kelletlen részt vettek.

Sajnos, Anna naplójából hiányzik egy hosszú rész, ami a menekülését írja le. Nem tudjuk, hogy miként kerültek Zsögödből Tapolcára. A hazavezető viszontagságos utat viszont részletesen leírja, és a feljegyzéseiből az is kiderül, hogy miként indult újra Zsögödben és Csíkszeredában a háború után az élet. S bár azt várnánk, hogy Anna beszámoljon a szolgabíróságon végzett munkájáról, mégsem teszi. Sokszor csak érintőlegesen említi a tevékenységét, és ott is csak az emberi viszonyok érdeklik. Fontos azt is kiemelni, hogy Méra baráti köre révén találkozunk az akkori zsögödi lakosokkal, megtudjuk, miként szórakoztak, mi volt a legnagyobb kedvtelésük. Szerelme is érdekes, a távol élő barátját néha már-már elfelejti, de azután ismét fellobban a láng, és a levelezgetés is intenzívebbé válik. Végül Palkó megnősülésével lezárul a kapcsolatuk. Lehet azonban, hogy ha nem választják el őket az életkörülmények, akkor sem házasodnak össze. Palkóból például nem lett orvos, hanem rendőr, utána gyári munkás. Az élettörténetükből az is kiderül, hogy Palkó tudott helyezkedni, alkalmazkodni az új rendszerhez, például hatósági személyként ott van azok között, akik Tolna megyéből kitelepítik a svábokat. Sőt, egyik levelében egyenesen Annának feszíti a kérdését, hogy „Te lettél-e párttag?” Lehet, hogy én túlságosan beleélem magam a történetükbe, de úgy látom, hogy természetszerűen kettéváltak útjaik. Anna végül is egy olyan emberhez ment férjhez, akit a kommunista hatalom meghurcolt. Abba a büntetését letöltött Koszticsák Istvánba (fotó) szeretett bele, akit politikai okokból börtönöztek be a negyvenes évek végén.

– Érez-e valamiféle hiányt, mit lehetne egy következő kiadásban még pótolni?

– Vorzsák Anna természetesen nem látta el naplóját jegyzetekkel, mivel nem kiadásra szánta, így minden benne levő személy kilétére nem derült fény. Én remélem, hogy a megjelentetés után az olvasók is fognak bizonyos személyeket azonosítani, és akkor bizonyos naplórészek még világosabbá, érthetőbbé válhatnának.