Jó napot! Édes! – kultúrtörténeti kincs a nagyszülőktől

Nekünk gyerekként nem volt szabad olvasgatni nagymamám és nagytatám közötti levelezést, de most már eltelt száz év, ezért mutattam meg – mesélte el Rácz Gézáné Beder Katalin, aki 115 darab képeslapot adott oda a nyáron unokáinak. A kilencedikes Tamás Annát megragadta a mára elfelejtett képeslapok világa és Pál Boróka osztálytársával közösen készített erről  tudományos dolgozatot a Csíkszeredában megtartott Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciájára.

A képeslapok nemcsak egy mára eltűnt viselkedéskultúrát, beszédmódot és udvarlási stílust mutatnak be, de ez alkalommal sikerült egy családi történetet is felgöngyölíteni, így a családtagok számára, néhány példányban könyv is készült ezekből. De maga a gyűjtemény annyira érdekes és értékes, hogy a diáklányok a magyar kultúra napja alkalmából kiállíthatták az Árkosi Művelődési Központban.

A képeslapokat 1901 és 1918 között küldte egymásnak Nagy Julianna és Magdó Szőts Albert, kettejük kibontakozó szerelmi románcát lehet megismerni belőlük. Ma már megmosolyogtatóak a megszólítások, aláírások – legkedvesebb gonoszkám, a te kételkedő Alberted – az emlékversek negédes sorai, ugyanakkor furcsa, hogy sokáig magázták egymást, de összességében személyesebb a képes-levelezőlap, mint az email, amit a mai fiatalok használnak – vélték a diáklányok. Az egymásnak írt sorok elárulják az egyéniséget is, a férfi  volt a szenvedélyesebb, jobban ki tudta fejezni írásban vágyakozását, elegánsabban fogalmazott, a nő inkább visszafogottabban írt – mutatták meg a képes-levelezőlapok a hajdani levelező szerelmespár kevésbé ismert oldalát. Minden sorból kiérezhető az izgalom, amit a várakozás jelentett, hogy érkezik-e aznap levelezőlap vagy akár csókküldemény, amit akkoriban szintén szokás volt küldeni. „Csókküldemény ötszáz csókról, melyet szépreményű Nagy Juliska kisasszonynak szívélyes üdvözletemmel együtt küldök és kérem ezen csókokat nekem ottlétemkor visszaadni” –  olvasható az egyik ilyen típusú levelezőlapon.

Nemcsak a dolgozatot író két diáklányt ragadta meg a korabeli képes-levelezőlapok édeskés hangulata, hanem az egész osztályt is. Rácsodálkoztak az írásokra, de a képi világra is – mesélte el diákok irányítótanára, Nagy-Babos Edit. Szerinte az is nagyon fontos, hogy ráirányítsák a fiatalok figyelmét a családi hagyatékra, hiszen megannyi elfeledett történetet, titkot, kincset rejthet a nagymama fiókos szekrénye.