Hétköznapi csodák mesejátékköntösben

Budaházi Attila: a Mindennapi varázslatok annyira a gyerekekről szólt, hogy velük kellett eljátszani

– Egy kortárs családi problémát, a válás témáját dolgozza fel mesejátékában…

– A kortárs szót itt kicsit fölöslegesnek tartom, mert azok, akik ma élnek, mind kortárs, vagyis aktuális történetekből indulnak ki. Azt használjuk fel, amit személyesen is megtapasztaltunk vagy átéltünk. Igaz, fel lehetne használni egy akár ötszáz évvel ezelőtt írt nyelvezetet is a mondanivalónk tolmácsolására, de célszerűbb újat írni.

– Hogy illik a témához a mesejáték?

– Szerintem ezt inkább úgy kell felfogni, hogy létezett egy rés a piacon, egy igény erre, hogy egy történetet elmeséljek. Másfelől, az is igaz, hogy úgy érzem, a gyerekekkel egyelőre könnyebben tudok kommunikálni, nekik könnyebben tudok előadni, elmesélni egy ilyen történetet. Legalábbis ebben van igazán gyakorlatom, mivelhogy évek óta mesejátékokat viszek színre.

Első látásra úgy tűnhet, hogy a mesejáték a válásról szól, de nem feltétlenül ez a lényege. Szerintem inkább arról, hogy miként vessük bele magunkat a mindennapokba. Ne pusztán úgy múljon el az életünk, hogy csak küzdöttünk, hanem vegyük észre, hogy élünk, hogy emberek között vagyunk. Másfelől a válás igaz, hogy egy probléma, de minden mesében léteznek gondok. Az ősmesék is katasztrófákról szólnak. Gyakorlatilag minden ilyen történet egy problematikus helyzetből indul ki.

– Gyerekfőszereplőkkel dolgozik. Hogyan tudtak azonosulni a szerepükkel?

– Nagyon jól. A gyerekekben ösztönösen létezik a játékkészség, könnyen beleélik magukat minden helyzetbe. Ha azt mondod, hogy itt van az apuka és anyuka, és te vagy a gyerekük, hamar megértik a kialakult helyzetet. Igaz, itt kicsit többről volt szó, mivel megírt szöveget kellett interpretálni.

Tulajdonképpen tapasztalatnak nagyon jó volt, én úgy érzem, hogy eredményesen dolgoztunk a gyerekekkel. Lehet, kicsivel több időre lett volna szükségünk, de szerintem az előadások alatt kicsiszolódik minden. Számukra ez egy új helyzetet jelentett. Nagyon jól értették, hogy mit kell tenniük, hogy ők most nézve vannak, és hogy úgy kell mozogjanak, mintha egy másik világban történne mindez. Közönséggel ezt még nem próbáltuk, de szerintem rendben lesz.

Tulajdonképpen nekem is egy új terepet jelentett gyerekekkel dolgozni, ezért ezt a produkciót egy kísérleti munkának tekintem. Ez azonban annyira róluk szólt, hogy velük kellett eljátszani. Először csak a főszereplő fiú létezett, de utána úgy gondoltam, hogy játszótárs, barát is kellene neki. A szereplőválogatáson viszont két leány játéka is lenyűgözött, így nemcsak egy osztálytárs, hanem annak a húga is bekerült a szövegkönyvbe. Miután jobban megismertem a szereplőket, ennek a függvényében továbbfűztem, alakítottam a szerepeiket. Persze, mindez egy eladható köntösben valósult meg, és csak addig számít kísérletnek, míg a nézőkkel legelőször szembesülünk...

Mindennapi Varázslatok – mesejáték

Szereplők: anya – Fekete Bernadetta, apa – Bilibók Attila, Angéla – Domokos Erika, Tamás – Balázs Simon/Sebestyén Gergő, Noémi – Bodó Johanna/Domokos Beáta, nagyi – Márton Noémi Eszter, Pánik – Ráduly Beáta, Husi – André Barbara. Ügyelő: Tatár Attila, rendezőasszisztens: Kiskamoni-Szalay Lilla, díszlet-jelmeztervező: Kelemen Kata, írta és rendezte: Budaházi Attila.