Hagyomány és jó hangulat – Húsvétváró délelőtt a Móránál

„A hímes tojás a húsvéti ünnepkör ősi szimbóluma. Az újjászületés jelképe, de ugyanakkor termékenységszimbólum is. A tojásírás szokása legelevenebben a Gyimesekben él, de azért vidékünkön is gyakran szerveznek olyan foglalkozásokat, ilyenkor húsvét előtt, ahol nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is elsajátíthatják a hagyományos tojásírás műveletét” – tudtuk meg a szervezőktől. Délelőtt 10 órától a gyerekeket, 12-től a felnőtteket várták a tanintézménybe, ahol Tifán Irénke, az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének munkatársa és Sándor Emőke tanítónő vezette be az érdeklődőket a hagyományos tojásírás alapjaiba.

„A korábban megfőtt, kihűlt tojásokat a résztvevők hozták magukkal, mindenki annyit, amennyire szüksége van. A tojásokra forró méhviasszal írjuk rá a mintákat ún. kesicéket használva. Az eszköz használata csak megszokás kérdése, úgy kell fogni, mint a ceruzát” – magyarázta Tifén Irénke. Az így megírt tojásokat festőlébe mártják, majd felforrósított ronggyal eltávolítják róla a viaszt, így rajzolódik ki fehéren a minta.

Sándor Dávid és Széles László első osztályos tanulók gyimesi nyúlfüles mintával próbálkoztak, már munkájuk végeredményét csodálták, amikor szóba elegyedtünk velük. „Mi otthon harisnyába kötjük a tojást, s úgy mártjuk piros festékbe” – mesélte Dávid. A kisdiák megjegyezte, nem könnyű kesicével dolgozni, mert csepeg a viasz, de a közös élmény megéri.

Kertész Hajnalka, a résztvevő felnőttek egyike természetes módon szeret otthon tojást festeni, általában vöröshagymát használ színezőnek és apró leveleket díszítésnek. „Nagyon szép rozsdás színű lesz a tojás, ha hagymával festem meg, és az az igazság, gyorsabban is megy, mint az írás” – magyarázta kérdésünkre.

„Ötödik alkalommal szerveztük meg a kalákát, sajnos idén pont a vakációra esett, ezért valamivel kevesebb résztvevő volt, mint az előző években, körülbelül 30 diák” – jegyezte meg Ferencz Viola, a Móra Ferenc Általános Iskola igazgatónője, aki maga is tojásírással foglalatoskodott. A szervezők javaslatára mi is kesicét ragadtunk, így csevegtünk tovább a felnőttekkel. „A szülők is minden évben bekapcsolódnak a foglalkozásba, eljönnek az anyukák, de az apukák is” – mondta az igazgatónő. Megtudtuk, a kicsik például annak örülnek a legjobban, ha egy-egy tojás a munka közben eltörik vagy megreped, ezeket gyorsan fel is falják.

„A mórás gyerekek már ügyesen bánnak az íróval, még a kicsik, az első osztályosok is elboldogulnak. Mintaként főként gyimesi motívumokat hozunk sablonon, de ezek eredetéről, szimbolikájáról és a húsvét hagyományvilágáról is mesélünk nekünk” – kapcsolódott be a beszélgetésbe Sándor Emőke, tanítónő. A fürge kezek mellé szaporán jártak a szájak is, a melengető méhviasz illatával a nevetés hangja társult. „A gyerekek a munka befejeztével haza is indulnak a tojásokkal, mi felnőttek még elidőzünk, eltöltünk egy kellemes délutánt itt együtt” – mondta végezetül az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének munkatársa.