Élménydús múzeumi éjszaka Marosvásárhelyen

Örményország háromezer évre visszatekintő történelmét ismertette a Kultúrpalota Tükörtermében vetített képes összeállításában Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület elnöke, aki azt a tizenhárom fővárost mutatta be, amely a hosszú múlt során meghatározó szerepet játszott az Ararát hegység lábainál fekvő ország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődésében, egyéni sajátosságainak kialakulásában. Hogy milyen régi kultúráról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint a mindenki által ismert bibliai személyiség, Noé története, akinek bárkájából a galamb feltehetően az Ararát partjainál szállt le és tért vissza csőrében az olajággal. Sok érdekességre világított rá az előadó, elmondta például azt, hogy a városok lakosai nem vidékről származtak, sokkal inkább egy vár vagy város vonzotta oda egy másikból a szakembereket, mestereket, kertészkedőket. A városok felépítése is ezt tükrözte: pontosan meghatározott szerepük és helyük volt a kézműveseknek, iparosoknak, és kertészeknek, egy-egy helységben harminc-negyven mesterséget is űztek. Az egykori városok romjait valamikor a 19. században kezdték feltárni a régészek, akik olyan leletekre bukkantak, amelyek egy jól fejlett, jól működő társadalomról tettek tanúbizonyságot. Érdekességként azt a hetven kilométernyi vízvezetéket említette Puskás Attila, amelyet a Krisztus előtti 800-as években építettek, és még a 19. században is működőképes volt, több mint negyven vízimalmot hajtott. A Múzeumok Éjszakájába illeszkedő örmény rendezvényen Kilyén Ilka színművész olvasott fel korabeli örmény írásokból magyarra fordított részleteket.

Nyomozás Dr. Csonttal

Úgynevezett hun koponyának is nevezték azt a csúcsfejűséget, amelyet úgy értek el, hogy két éves koráig a gyereknek a fejét átkötötték egy pánttal, amit egyre szorosabbra fontak. Ennek példája az a „csodálatos” koponya, amely a Maros Megyei Múzeum várbeli épületében látható az Egy nap dr. Csonttal című kiállításon. Azt, hogy az egyén értelmi képességeire milyen hatása volt a fej ilyenszerű „szépítése” , ma már nem lehet tudni – magyarázta Kócza Richárd Róbert régész szakos egyetemi hallgató, aki azt is elmondta, hogy az ép fogsor alapján harminc év körüli lehetett halála idején a férfi, akinek a csontjai most az üvegtárlóban láthatók. Azt is elárulta a tárlatvezető, hogy miből állapítható meg, hogy az illető férfi volt-e vagy nő. Például a koponya-, illetve a medencecsontokból, azok formájából, méreteiből. Egy másik csontvázról azt derítették ki a comb- és lábszárcsontok formája alapján, hogy az illető sokat ült lovon, míg egy másik súlyos ízületi bántalmakban szenvedett, kimutattak TBC-s esetet, gyulladásos fertőzést, krónikus vashiányt is. Megtudhattuk, az egykori ferences kolostorból előkerült koponya azért barnás színű, mert azt eltemették, a föld mélyéről került felszínre, míg a tárlóban mellette található azért fehér, mert az soha nem érintkezett a földdel, vagyis nem volt eltemetve. A fehér olyan emberé lehetett, aki halála után felajánlotta csontvázát az egyetemnek, vagy olyané, akinek hozzátartozó hiányában maradványait szintén kutatási célokra használták.

Üveghal csipketerítőn

A ’60-as évekbeli falusi, illetve városi lakások jellegzetes berendezése látható többek közt a Maros Megyei Múzeum néprajzi részlegén. A városi szobaberendezés tipikus bútordarabja a vitrines szekrény üvegpoharakkal, nippekkel, de nem hiányzik a tévékészülék tetejéről az üveghal, vagy a csipketerítő sem. A zöld konyhaszekrény valamennyi látogatónak ismerős volt, ezzel magyarázható az az általános jókedv, amely mindenkit elfogott, beszélgetésre ösztönzött, aki ott megfordult. Komor és hátborzongatónak tűnt viszont a hivatali iroda a barátságtalan berendezésével, szürke vasszekrényével, kopott íróasztalával és a falon olvasható jelmondatokkal, amelyek a szocializmus építésére, az ötéves terv megvalósítására buzdítottak. Az ugyancsak a múzeumban berendezett csűr, szénával, gabonával, használati eszközökkel a városi látogató számára egy különleges világot mutatott be, a sajátos hangulatával és a magyar, illetve román nyelven elmesélt történeteivel. A belső udvaron koncertek színesítették a Múzeumok Éjszakáját, dzsessz, népzene, a kettő párosítása, folklór-feldolgozás, citera, népdal szólt a folyton változó közönség örömére.

Kézműves vásár, párnacsata

Aki szemüveget visel, most vegye le, tegye el biztonságos helyre, akinek kamera vagy fényképezőgép van a kezében, azt kíméljék, akit többen ütnek egyszerre, arra ne mérjenek nagy csapásokat – nem egy kocsmai verekedésen hangzottak el ezek az utasítások, hanem a Marosvásárhelyen első alkalommal megszervezett párnacsatán. A színház előtt körülbelül ötvenen gyűltek össze, tollpárnáikkal csatáztak kisgyerekek és nagyobbak, fiatal felnőttek. Sokan összegyűltek erre az eseményre, olyanok is, akik csak nézték a ritka látványt, és elhatározták, jövőre előkészítik tollpárnáikat, kilyuggatják azok huzatát, hogy majd szépen szálljon a sok fehér toll a levegőben. Kissé lejjebb, a Színház téren kézművesek kínálták portékáikat, ékszerek, dísztárgyak, játékok, kozmetikumok, táskák közül lehetett válogatni. Egy külön standon a Nemzeti Színház plakátjaiból, műsorfüzeteiből, előadásokról készült fényképekből nyílt vásárral egybekötött kiállítás.

A ’40-es évek Vásárhelye

Az 1940-es bevonulást, körmenetet, könyvnapokat, és a város mindennapjait fotózta egykor Körtesi Károly marosvásárhelyi fotográfus, akinek felvételeiből képeslapokat is jelentettek meg a helyi képeslapkiadók. A fekete-fehér korabeli felvételekből kisebb kiállítás nyílt a Teleki-Bolyai Könyvtár emeleti folyosóján, ahol Spielmann Mihály, a könyvtár nyugalmazott munkatársa ismertette a megörökített pillanatok jelentőségét, beszélt a képeken látható emberekről, azok viseletéről, az akkori bal oldali gépkocsiforgalomról, a Marosvásárhelyen többször is megforduló Móricz Zsigmondról, a Keresztelő Szent János plébániatemplom előtt felállított díszkapuról.

A Múzeumok Éjszakája rendezvényen a gyerekeknek szánt foglalkozások, kézműves tevékenységek, vetélkedők sem hiányoztak, a magyar és román nyelvű tematikus városnéző és városismertető séták  még érdekesebbé tették az eseményt. A városháza tornya alatt folyamatosan sorban álltak az érdeklődők, hogy felmehessenek, és onnan gyönyörködjenek a városban. Íjászversenyt szerveztek a várban, a Kádárok bástyájánál, ahol a marosszéki íjászok mellett a többi székely szék is képviseltette magát, illetve Marosvásárhely testvértelepülésének, Kecskemétnek az íjászai is részt vettek az  a szombati eseményen. A  Knöpfler Vilmos (ma Brăila) utcai volt zsinagóga, a Kortárs Művészetek Háza Trabalka Cecilia és Simon Boglárka Katalin InterDADAktikus kiállításának, illetve Korodi Eszter Anya nélkül/Anyával című egyéni tárlatának adott otthont az András Lóránt Társulat partnerségével.