A színházat ünneplik Marosvásárhelyen

Kemény János, Tompa Miklós, Delly Ferenc, Szabó Ernő, Lohinszky Loránt, Kovács György, Szabó Duci, Borovszky Oszkár és még sok más nagy művésznek az alakját, szellemiségét idézi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ezekben a napokban, arra az 1946-os eseményre emlékezve, amikor Marosvásárhelyen végre létrejött a színház, amelyre a közönség is nagyon várt és amelyet bátor művészetpártoló mecénások, művészek és műszakisok közösen alapítottak meg.

Kiállítások idézik a 70 évet

A színház előcsarnoka számos kisebb kiállításnak ad helyet, például a 70 éves színjátszás kiemelkedő személyiségeinek tárgyaiból látható egy tárlat, egy másik azokat a színházi műszaki eszközöket mutatja be, amelyek ma már muzeális értéknek számítanak. Külön kis teret kapott a kommunizmus korszaka, a szekus megfigyelések jegyzőkönyvei, jelentései, korabeli plakátok, propaganda kiadványok. Színpadi díszletmakettek láthatók egy másik térben, színészportrék, jelmezek, vetítésre berendezett tér.

Ünnepi bemutató és díjátadás

Molnár Ferenc Az üvegcipő darabjának bemutatója nem egy adott korosztálynak szól, hanem az egész családnak – hívta fel a figyelmet Gáspárik Attila, aki szerint ezzel a bemutatóval, amelynek időpontja is megegyezett a 70 évvel ezelőttivel, méltón ünnepelték az évfordulót. A bemutató arra is nagyszerű alkalom volt, hogy első alkalommal átadják a Kemény János díjat, annak a színművésznek, aki a legtöbbet dolgozott, művészi igényességgel, színvonalas alakításaival gazdagította a színházat. A díjat – az alapító Albert Attila vállalkozó kikötése szerint – a társulat mindenkori művészeti igazgatója ítéli oda annak, aki szerinte a leginkább megérdemli. Első alkalommal Berekméri Katalint tartotta érdemesnek Keresztes Attila e kitüntetésre. A díjjal – ami egy jelentős pénzjutalom – együtt jár Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész kisplasztikája is. A Mohácsi János rendezésében színre vitt előadásban Berekméri Katalin az egyik főszerepet játssza, így a művésznő a zsúfolt házas premier közönsége és a szakma számos jelentős hazai és magyarországi személyisége – igazgatók, színházi alkotók, színházelméleti szakemberek, kritikusok – előtt vehette át a díjat a Bioeel cég képviselőjétől: Albert Gáspártól. A díj jelentőségéről és a díjazott személyének kilétéről Gáspárik Attila vezérigazgató és Keresztes Attila művészeti igazgató beszélt a nagyérdeműnek.

Berekméri Katalin az utóbbi évek egyik legsikeresebb marosvásárhelyi művésze, művészi elismertségét olyan rangos szakmai díjak fémjelzik, mint a 2015-ös UNITER-díj, a  2011-ben elnyert  Vastaps-díj, ami a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának érdemdíja, a Vásárhelyi Hírlap díja, amit szintén 2011-ben nyert el a Nemzetiségi Színházi Kollokviumon Gyergyószentmiklóson, 2010-ben a Bioeel Színészi Nívódíj nyertese, 2008-ben Erdős Irma ösztöndíjban részesült, 2008-ban a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza Női Alakítási Díját nyerte el a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán.

Műszakisok nélkül nincs színház

A kellékes című, 1996-ban készült dokumentumfilmet is levetítették az ünnepi rendezvénysorozat keretében. Nagy Sándor kellékes, színpadmester emléke előtt tisztelegtek azok, akik megnézték a Román televízió Magyar Adásának félórás portréfilmjét, amelyben Tomcsányi Mária beszélgetett a Kántornak nevezett Nagy Sándorral. A rendezvényre külön meghívták Abódi Ferenc volt színpadmestert és feleségét Abódi Anna, egykori jegyszedőt is, akiket Gáspárik Attila köszöntött. A színház igazgatója arról beszélt, hogy a műszakiak nélkül nem lenne színház, ezért fontos őket is megbecsülni, emléküket felidézni. A filmben Nagy Sándor a 70 évvel ezelőtti színházalapításról beszélt, Tompa Miklóst, Kemény Jánost emlegette, de elhangzott a Bajor Gizi, a Szántó Mária neve is, illetve a Kovács Györgyé, Borovszky Oszkáré, Szabó Ernőé is többek közt. Elmesélte, hogy a kezdetekkor semmi nem volt, de volt egy csodálatos akarat, tehetséges színészek, és egy közönség, amely igényelte a színházat. De se egy szék, se egy szekrény, vagy szőnyeg, semmi nem volt. Tompa saját lakásából hozatta el a bútorokat és szőnyegeket, Fodor Berci asztalos és kárpitos  kisiparos és hozzá hasonló lelkes marosvásárhelyi vállalkozók támogatták az alakuló színházat.

Színházi éjszakázás

Nem mindennapi kezdeményezés született a 70 éves évfordulóra: egy egész éjszakát lehetett tölteni a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban szombat este 10-től vasárnap reggel 6 óráig. Azokat, akik nem sajnálták a pihenésüket feláldozni, változatos programokon vehettek részt. Volt beszélgetés Bartis Attila íróval, a Rendezés című produkció rendezőjével, Novák Zoltán Csaba történésszel, aki a Székely Színház és a hatalom kapcsolatát boncolgatta, Béres András a színház legitimizációjáról, B. Fülöp Erzsébet a színészi szerepformálásról, Csata Éva a beleélés és halás lélektanáról, Székely Csaba a kreativitásról, Gáspárik Attila a Székely Színház megalakulásának máig vitatott kérdéseiről beszélt.  Ezen kívül volt még kvízjáték és esti mese, rendelkező próba, zsonglőrködés és reggeli torna.