A hagyományos falu élhetővé tétele

Az egykori jegyzői lak, a volt evangélikus iskola, az „Olga-ház”, vagyis a ’20-as évek postáskisasszonyának lakóháza, a volt Klebersberg-iskola, az egykori gazdakör, a művelődési ház, a főtér, a vendégfogadó – ezeket az épületeket, közösségi tereket újították fel a Pusztaföldvár nevű, kétezernél kevesebb lélekszámú, Békés megyei alföldi faluban európai uniós támogatással az utóbbi hét-nyolc esztendőben. A kiállítás felvételei a hosszú munkafolyamat egyes lépéseit örökítik meg, az épületek láthatók a felújítás előtt, illetve után, az épületbelsők, szobabelsők, nyílászárók, tetőszerkezetek, kapubejárók, udvarok, terek.

Nagy Imre szegedi műépítész úgy véli, az épített örökség olyan, amit úgy kell menteni és hasznosítani, hogy az adott településen jól használható legyen. „A mostani kiállítás azt a célt szolgálja, hogy bemutassa, példaértékűen is lehet a hagyományos falut kezelni, felújítani, régi épületeit használhatóvá tenni” – mondta lapunknak az építész, aki ezzel a tárlattal is arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy érdemes a régi dolgokra időt és energiát szentelni, és a pályázati pénzeket nem csak új dolgokra használni, hanem a már meglévő értékek újrahasznosítására. „Ezt önerőből nem lehetett megvalósítani, az Európai Unió támogatására volt szükség” – magyarázta Nagy Imre. A terv 2005-ben készült el, az EU-s források bevonásával 2008-tól folyamatosan megtörtént az épületek felújítása.

A hét kiállított objektumból kettő kakukktojás, amelyek nem régi épületek, de mindkettőre illik a múltmentés a jövőbe jelszó, hiszen illeszkednek a hagyományos faluképbe, illetve a közösséget szolgálják: a főtér rendhagyó módon történő felújításáról van szó, amikor a község határában levő ősi földvárnak a szimbolikus mását építették meg úgy, hogy egy rendezvényhelyszínt alakítottak ki szabadtéri színpaddal és nézőtérrel. A másik kakukktojás egy mintaértékűnek szánt falusi vendéglátást szolgáló épület, amely természetes anyagok felhasználásával készült, vagyis vályogtéglából, fagerendákból, cserépfedéssel.

Erdélyben, illetve az egész Kárpát-medencében példaértékűvé válhat a hagyományos település ilyenfajta megőrzésének a kezdeményezése, az épített örökségnek ily módon történő felújítása és hasznosítása – hangsúlyozta Nagy Miklós Kund művészeti író, a kiállítás méltatója. „Egy építészről van itt szó, akinek az a vágya és fontos feladata, hogy mentse az örökséget” – mutatott rá a megnyitón, hangsúlyozva, hogy a fotótárlat által megismerünk egy olyan kísérletet, amivel az épített örökséget és műemlékeket meg lehet védeni. Mindemellett betekintést nyerünk egy magyarországi, alföldi falu életébe, ahol még mindig mezőgazdaságból élnek, illetve azt is bemutatják a fotók, hogy hogyan lehet olyan érdekes megoldásokat alkalmazni az építkezésben, meg a térrendezésben, ami az idegenforgalmat is fellendítheti az adott településen.