Bár a karácsonyt békés, meghitt ünnepnek képzeljük el, a valóság sokszor mást mutat. Az ünnep közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk. Szigyártó Adrienn pszichológus szerint, ha ablakpucolás helyett belső takarítást végeznénk, az ünnep is stresszmentesebb lehetne.
2016. december 23., 13:212016. december 23., 13:21
Mondhatni egy új népbetegség a karácsonyi stressz, a béke és a szeretet ünnepe hektikus, csillogó-villogó, idegpróbáló stresszforrássá változott. A sok feladat, az ajándékvárlás, sütés-főzés, fabeszerzés, takarítás mind erősíti bennünk a szorongást, nem beszélve arról, hogy a karácsonyi dugókban, a zsúfolt nagyáruházakban sem könnyű nyugodtnak maradni.
Bár sokan nem veszik komolyan az ünnepek stresszteremtő szerepét, a karácsonyi stressz korunk egyik valós kórtünete. Szigyártó Adrienn pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy még Selye János stresszelmélet kutató is külön stresszforrásként kezeli a karácsonyi készülődést, olyan egyéb stresszforrások mellett, mint családtag megbetegedése, halála, válás vagy börtönbüntetés.
„Sok oka van ennek az ünnepi stressznek, de a legnagyobb az, hogy olyan kihívásokat állítunk magunk elé, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Például próbáljuk őrizni a hagyományokat, s azt tanultuk, hogy tiszta lakással kell várni a karácsonyt, de régen a tiszta szobából kellett még tisztábbat varázsolni, arról nem is beszélve, hogy nem csak egy háziasszony volt a családban, így meg lehetett osztani a feladatokat. Most azonban egy kaotikus, rendetlen lakást próbálunk minél kevesebb idő alatt teljesen puccba tenni. Nem is beszélve arról, hogy ha belül rendetlenség van bennünk, azzal próbálunk kompenzálni, hogy a lakásban teszünk rendet” – fogalmaz a pszichológus. Szigyártó Adrienn azt ajánlja, hogy ablakpucolás helyett inkább próbáljunk meg belsőleg takarítani, az ünnepi időszak amúgy is az év vége, a számvetések ideje.
A szakember szerint ugyanez történik az ajándékozás terén is, mert szép hagyomány az, hogy ajándékot adunk a szeretteinknek, de régen valami kézzel készített dologgal lepték meg egymást, mi azonban a kommunizmus után úgy érezzük, hogyha vattából és almából készült Mikulás díszíti a fánkat, akkor szegényes karácsonyunk van, és próbálunk a gyermekeinknek is mindent megvenni, ezzel kompenzálva más hiányosságokat.
„Talán több értelme lenne közösen a gyerekekkel készíteni valami karácsonyi díszt, és velük közösen sütni. Nálunk például a karácsonyfát sem az angyal hozza, hanem a gyerekekkel közösen díszítjük, s ennek nagyon jó hangulata van” – mondja Szigyártó Adrienn. Hozzáteszi: ezért vannak ilyenkor a nagy családi veszekedések is, mert stresszesek vagyunk, ugyanis nem reális feladatokat állítunk magunk elé, hanem elérhetetleneket, s az emiatt felgyülemlett idegességünket másokon vezetjük le.
Három gyermekes édesanyaként a pszichológus maga is küzd azzal, hogy kilépjen ebből a karácsonyi stresszhelyzetből. Advent első napján igyekszik feldíszíteni a lakást, a sütésekbe bevonni a családot, a takarítást nem vitte túlzásba, karácsonykor pedig idén először itthon marad a család.
„Az a terv, hogy ágyban reggelizünk, rajzfilmet nézünk, majd közösen díszítjük fel a fát, próbálunk kilépni az ide-oda rohanásból” – mondja a pszichológus. Hangsúlyozza, sokat számít a segítség is, az ő édesanyja például, amikor látta, hogy nincs ideje adventi koszorút készíteni, akkor másnap hozott egy kézzel készítettet neki, az anyósa pedig megfőzte a húslevest és a töltött káposztát, amit így csak elő kell venni a fagyasztóból. „Sokat segít, ha támogat a család, s ha azt látja, hogy nincs megpucolva az ablak, akkor nem azt mondja, hogy ejnye-bejnye kislányom, hanem segít” – összegez a pszichológus.
szóljon hozzá!