Tízezer tégla egy iskola megépítéséért

– Miért mentél Kenyába? Miért épp oda?

– Természetesen segíteni, de olyan tényezők is közrejátszottak, mint a kalandvágy és a menekülés itthonról. Az egyetemet nagyon unom, hasonló szociális dolgokkal szeretnék foglalkozni a jövőben is. Azért mentem Kenyába, mert az ottani szervezet kiválasztott, viszont mehettem volna máshova is. Kétszáz szervezet közül alig válaszolt néhány a levelemre.

– Hogy jutottál ki? Nem volt nehéz kiutazni az ismeretlenbe?

– Az interneten találtam egy helyi szervezetet, melynek segítségével eljutottam Rusinga szigetére. Szeretem a kihívásokat, ezért is volt érdekes ez az utazás.

– Hogyan kommunikáltál a helybéliekkel?

– Kenya hivatalos nyelve az angol és a szuahéli, ezeken kívül van még 42 törzsi nyelv is. A fiatalokkal tudtam kommunikálni angolul, mivel az iskolában tanítják nekik. Az ottani törzsi nyelvet valamennyire megtanultam. Mehetett volna jobban is, de elég lusta vagyok. Néhány étel- és állatnéven kívül nem sok maradt meg.

– Beszéltél az előadáson egy hatalmas Obama-kultuszról. Miben nyilvánul ez meg?

– Mivel Obama kenyai származású, a piacon alig van olyan ruha, amin ne lenne rajta az arcképe. Meg lehet látogatni a szülőházát, ebből természetesen turisztikai bizniszt csináltak. Obamának nevezik el a gyerekeiket, még így is, hogy mandátumának nagy része már lejárt.

– Beszélj egy picit a kellemes és legkellemetlenebb élményeidről...

– Kezdeném a legkellemetlenebbel, ez a családon belüli erőszakhoz fűződik. Sokszor előfordult, hogy a férj előttem is megverte gyerekeit vagy feleségét. Sokszor úgy eldurvultak ezek a helyzetek, hogy kórházba kellet szállítani a bántalmazottat. Amikor ilyesmit láttam, sokszor elgondoltam, hogy vajon ki fogom-e bírni ezt a négy hónapot. Kellemes élményeim a focihoz és az istentiszteletekhez kötődnek. Mivel nagyon szeretek focizni, hatalmas élmény volt, amikor meg tudtuk hívni a szomszéd falu focicsapatát játszani. Jó kis rendezvény kerekedett belőle, zsákfutástól a kötélhúzásig minden volt.

– Szerinted hogyan törhetnek ki a szegénységből a kenyaiak?

– A tanuláson kívül csakis a sporttal. Kenyában a hosszútávfutásnak és a focinak hagyománya van. Minden iskolának van hivatalos focicsapata, előfordulhat, hogy onnan bekerülnek a válogatottba.

– Mi vitt rá, hogy ismét visszautazz?

– Az ottani barátok. Amiatt, hogy első önkéntes voltam, nagyon elkötelezve érzem magam.

– Előadáson is említetted a helybéliek fehér emberekhez való viszonyulását. Milyen volt ez?

– Sokan a lehetőséget látták bennem, azt gondolták, hogy rajtam keresztül kitörhetnek a nyomorból. Ez elég fárasztó tud lenni. A jobbik változat az volt, hogy össze akartak barátkozni velem, de ez természetesen ritkább volt.

– Hogyan gyűjtöttétek össze az önkéntesház tégláit?

– Amíg a szigeten voltam, írtam egy blogot. Egyre több olvasója lett, a gyülekezetekben gyűjtöttek rá. Segítőim átutalták a pénzt, megvettük a szükséges anyagot, majd közös erőből felépítettük.

– Hány téglára volt szükség a házhoz?

– Kb. 3200-ra, mivel a téglákat élükre rakták a falban, spórlás végett.

– Mennyire lesz szükség az iskolához? Hány gyűlt eddig?

– A költségvetés még nincs elkészítve, de 10 000 simán bele fog menni, azért is, mert ezúttal lapjára fogjuk tenni őket. Alig egy hónapja fogtunk neki a gyűjtésnek, de több mint 1000 téglajegyet eladtunk már. Az egy euró szimbolikus összeg, abból Kenyában több téglát is meg lehet vásárolni. Úgy látom, hogy össze fog gyűlni a szükséges pénz az iskolához.

– Az udvarhelyiek közül aki nem volt az előadáson, de támogatni szeretne, az hol vásárolhat még téglajegyet?

– A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium bejáratánál, az angolnyelv-iskola székhelyén.