Nőtt a szakemberhez forduló alkoholisták száma

A jelenség gyakoriságának oka társadalmunk felfogásában keresendő – vélte Pelok Benedek György, a városi kórház ideggyógyászati osztályának vezetője, hozzáfűzve, világszinten az ideggyógyászati és belgyógyászati problémák egyik fő kiváltója az alkoholizmus. A világ lakosságának körülbelül négy százaléka pszichiátriai értelemben vett alkoholista. Az erdélyi magyarság körében mérhetően nagyobb ez az arány, ugyanis nálunk, illetve még néhány közép- és kelet-európai országban a szocializációs folyamatok szerves része az alkoholfogyasztás. Az emberek nem is tekintik ezt kórosnak – ismertette az ideggyógyász, hozzáfűzve, hogy míg az általánosan elfogadhatónak tartott napi szeszesital-mennyiség 3–4 dl, az egészséges adag ennél jóval kevesebb: 2–3 dl sörnél vagy egy deci bornál több már visszafordíthatatlan károkat okozhat a szervezetben. A naponta elfogyasztott kis mennyiség károsabb, mint ha ritkán iszunk többet – tette hozzá. Orvosi értelemben véve alkoholistának minősül az, aki az egészséges mennyiségnél rendszeresen többet fogyaszt, és ennek következtében komolyabb szervi károsodást szenved vagy családi, munkahelyi problémákkal küzd – jelentette ki.

Mint elmondta, az alkoholfüggőség krónikus betegség, amely hosszú távon fejti ki romboló hatását a szervezetben. És mivel a páciensek nem tekintik magukat betegeknek – általában csak akkor fordulnak hozzájuk, ha már komoly szervi károsodást szenvedtek –, a belgyógyászati profilú osztályok pácienseinek legalább harminc százaléka alkoholizmus következtében kerül kórházba – tájékoztatott az orvos. Tapasztalataik szerint a komolyabb gondok harmincéves kor körül kezdődnek, és az alkoholisták igen ritkán érik meg a nyolcvan évet. A legveszélyeztetettebb társadalmi csoport a vidéki, fizikai munkát végző férfiaké. Mindig is rengeteg esetük volt, de az utóbbi években nőtt a női alkoholisták száma – mondta el.

Az ideggyógyász kifejtette: a függőség nem szüntethető meg teljesen, ugyanis az alkohol iránti vágyat nem lehet gyógyszeres kezeléssel leküzdeni. A terápia sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a beteg abba akarja hagyni az ivást, ami kis százalékban akár orvosi segítség nélkül is sikerülhet. A székelyudvarhelyi kórházban az alkoholizmus által okozott szervi, neurológiai, illetve a megvonás következtében fellépő pszichés problémákat tudják orvosolni, elvonókúrát nem tartanak – tudtuk meg az ideggyógyásztól. Az alkoholizmus kialakulásának okaira az orvostudománynak nincs egyértelmű válasza, valószínűleg genetikai tényezők is szerepet játszanak benne – mondta el, hozzáfűzve, nem hiszi, hogy a lelki problémák felelősek ezért.

Geréb Tünde pszichológus, a különféle szenvedélybetegségekkel küzdők és hozzátartozóik számára segítséget nyújtó Bonus Pastor Alapítvány székelyudvarhelyi munkatársa ellenben úgy vélte, a fizikai tünetek kezelésének folytatásaként fontos a lelki problémák feltárása, orvoslása. Mint elmondta, ők – a kórházi rehabilitációs program folytatásaként – a függőség lelki oldalára fókuszálnak leginkább: pszichoterápiás programokat szerveznek, ahol a páciensek elsajátíthatják, hogyan kezeljék azokat a problémákat, amelyek kiváltották a betegséget, megelőzve azok további alkoholba fojtását. A pszichológus elmondta, a három megye közül, amelyért ő felel – Brassó, Kovászna, Hargita –, hosszú terápiás programra tőlünk jelentkeznek legtöbben. Tapasztalataik szerint huszonéves korban kezdődik az „alkoholos karrier”, ám megerősítette, a túlzott italfogyasztás hosszabb távon fejti ki romboló hatását, mint a kábítószer-használat. Így leginkább a 35 és 50 év közötti alkoholproblémákkal küzdők fordulnak hozzájuk, míg a drogfüggőségben szenvedő pácienseik nagyjából a húszas-harmincas korosztályból kerülnek ki. Mint megtudtuk, legtöbben munkahelyi, családi vagy egészségügyi krízishelyzet esetén kérnek segítséget. Gyakori, hogy a beteg valamely családtagja jelzi a problémát az alapítvány munkatársainak – ilyen esetben felkészítik a hozzátartozót arra, hogy segítse a függőségben szenvedőt a terápia elkezdésében. A legnehezebb lépés, hogy a beteg eljöjjön az első beszélgetésre, ugyanis a gyógyulás feltétele, hogy a páciens felismerje függőségét és akarjon változtatni a problémán – mondta az alapítvány munkatársa.

Hozzáfűzte, az alapítvány háromféle kezelést nyújt az alkoholproblémákkal küzdőknek: az ambuláns terápia heti egy, esetenként két egyéni vagy családtagokkal közös beszélgetést takar, melynek során megpróbálják feltárni a függőség lelki okait, és meg-, illetve újratanítják a pácienseknek, hogy miként oldhatják meg gondjaikat ital nélkül. Erre otthonról járnak be az érintettek és hozzátartozóik. Továbbá szerveznek rövid és hosszú távú terápiás programot is, a Maros megyei Magyarózdon: a rövid távú, magyar nyelven zajló kezelést évente három alkalommal tartják, idén legközelebb november 4. és 15. között. Ezen a tizenkét napos terápián nők és férfiak, illetve hozzátartozók is részt vehetnek. A hosszú távú kezelés egész évben igénybe vehető. Ennek időtartama 3–9 hónap, egyéni terápiás szerződéskötés alapján. A kezelésre 18 és 50 év közötti férfiak jelentkezhetnek folyamatosan, az alapítvány helyi kirendeltségén. A felvételt megelőzi egy interjú, melynek lényege tulajdonképpen a programról való informálás, a probléma diagnosztizálása, valamint a motiváció felmérése. A programra jelentkezés feltétele továbbá a fertőző betegségeket kiszűrő orvosi vizsgálatok elvégzése, a legfontosabb azonban, hogy a páciens tudatában legyen függőségének, tudjon és akarjon tenni gyógyulásáért – mondta el Geréb Tünde. Hozzátette, a kilenc hónapos terápiát befejező pácienseik körében 78 százalékos a gyógyulási arány. Az alapítvány által alkoholistáknak szervezett terápiás programokban tavaly körülbelül 270 Hargita megyei vett részt, közöttük 155 új beteg. A rövid távú programokban részt vevők hozzávetőleg nyolcvan százaléka férfi volt. Mint megtudtuk, idén az első negyedévben 20 százalékkal többen keresték fel az alapítványt, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Kiderült továbbá, hogy a kezelést megszakítók 36 százalékának is sikerült lemondania káros szenvedélyéről.

A pszichológus meghatározása szerint az alkoholfüggőség legfontosabb ismérve a kontrollvesztés: nem az elfogyasztott mennyiségtől vagy az alkoholfogyasztás időtartamától válik valaki alkoholistává, hanem attól, hogy nem tud nem inni: „a pohár tartja őt, s nem ő a poharat”. A függőség mérésére teszteket használnak, amelyekkel egyebek közt a tüneteket mérik fel, és ennek megfelelően javasolnak kezelést – mondta el Geréb Tünde, hozzáfűzve: a függőség tulajdonképpen nem gyógyítható úgy, hogy az illető újra alkalmi fogyasztóvá váljon, de kezelhető. A felépülés alapfeltétele a teljes lemondás. A terápiát követően utógondozó programokat szerveznek, amelyek segítik a visszaesés megelőzésében a már felépülteket – egészítette ki.