Nem hagyta magát meghódítani a szent hegy

A tíz romániai siklóernyős közül hárman közel kerültek a Közép-Himalájában található nepáli Machapuchare-csúcshoz, viszont a vastag felhőréteg nem tette lehetővé, hogy a szent hegy fölé emelkedjenek – tudtuk meg az expedíció tagjától, Szutor Zsigmondtól. A marosvásárhelyi, brassói és kolozsvári „merészek” január 27-én vágtak neki az útnak, és remélték, hogy sikerül fentről szemlélniük a csúcsot, amelyre ember mindeddig nem tette a lábát, megmászására ugyanis nem adott engedélyt a nepáli kormány, mert a legenda szerint az Síva isten nyughelye.

Havazás és erős szél

„Addig eljutottunk, ameddig el lehetett jutni vízszintesen, a csúcsra ugyanis 2000 méteres függőleges sziklafalak vezetnek. Két hét akklimatizálódás és felkészülés után a Korchon-csúcsról indultunk a Machapucharéra, de a felhők megnehezítették a dolgunkat. A Paramania klub két tagjánál folyamatosan kamera volt, lábra, sisakra, sílécre rögzítették a készüléket. A legérdekesebb repülés az utolsó napon volt, amikor Pokhara város mellől, 1500 méter magasról Iamina Ilea, Adrian Pochiu és én nekivágtunk a 60 kilométeres útnak. Adi nagyon közel került a Machapucharéhoz” – mondta Szutor Zsigmond. Megtudtuk, 3000 méteres magasságban havazással és 100 km/h sebességű széllel kellett megküzdeniük, ezért többen három napig a Korchonon maradtak.

Meg is halhatott volna...

Egyetlen incidens történt. „Ha Adi Pochiu nem figyel, akkor rosszul is végződhetett volna. 25–30 km repülés után 2000 méter magasságban, a talajtól mintegy 200 méterre kezdtünk emelkedni, amikor Adi elveszítette uralmát a szárnyak felett. Minden ezredmásodpercek alatt történt, ki kellett nyissa a tartalékernyőt és 2–3 másodperc múlva már a fák között volt. Én 100 méterrel voltam felette, és egy örökkévalóságnak tűnt az a 10 másodperc, amíg jelentette, hogy épségben van. Ezután 3 órát gyalogolt az őserdőben, míg éjfél körül a többiekkel visszaértek Pokharába” – mesélte Szutor Zsigmond.

Szemétdombok az utcákon

A csoport egyetlen nő tagja, Iamina Ilea 3300 méterig jutott. „A felhő nem ereszkedett 3000 méter alá, de így is sikerült összesen majdnem 40 órát a levegőben töltenem. Erre idehaza fél év kell, ott két hét alatt megvolt. A térség ezért a siklóernyősök paradicsoma. Az expedíciót ugyanúgy éltem meg, mint a férfiak, nem volt semmi különleges” – fogalmazott Iamina Ilea.

Răzvan Ilie szerint Nepál nem túl befogadó, hiszen a harmadik világ országa. „Láttuk a természet nyers szépségét, de az emberek gondjait és mentalitását is. Semmit nem tesznek, hogy javítsanak a körülményeken, az istenekben bíznak, gazdag a lelkiviláguk. Nincs ipar az országban, ezért a hatóságok mindent megtesznek a turistákért, sokan beszélnek angolul. Pokharában sok a siklóernyős, tó is van itt, de messze van Korchontól, ezért kevesen vállalkoznak arra, amire mi” – ismertette a siklóernyős.

Gheorghiţă Pop hozzátette, a helybeliek nyugodtsága ragadta meg, de az utcák roppant koszosak voltak. „Dombokban hevert a hulladék az utcákon. A levegőben viszont fantasztikus volt, amikor sasok szegődtek hozzánk, és a légáramlatokat mutatták nekünk”– mondta a sportoló.

Akik nekivágtak

Az expedíciót bemutató dokumentumfilm egy-másfél hónap múlva várható. Akik nekivágtak: Szutor Zsigmond, Ilea Iamina, Adrian Arama, Gheorghiţă Pop, Răzvan Ilie, György Róbert, Adrian Pochiu, Thomas Ledniczky, Tőkés László és Dragoş Mureşan.